Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1138 DEÁK ÁGNES nak hivatali pozíciót. Lánczy József Abaúj megyei főispáni helytartó mindenesetre azzal vádolta „a rajongók töredékének pártfőnökeit”, hogy azzal törekszenek lebeszélni egyes hivatalvállalásra kész személyeket, hogy azt ígérték, „fizetéseket saját erszényekből fizetendik”, ha eláll a hivatalviseléstől (például az első alispánságra kiszemelt Ferdinándy Bertalan), azonban eredménytelenül.12 Másrészt fenyegetésekkel, utcai demonstrációkkal, a jövő tavaszra várt „invázióról” szóló hírek terjesztésével próbálták elriasztani az állami szolgálatot vállalni akarókat. Idézhetjük a Borsod megyei királyi biztos, Máriássy Adám jelentését, mely szerint „az invásiót tavaszra várva minden módokat felhasználnak, miszerint a jobb gondolkozású alkalmatos egyéneket valami hivatalvállalástól nem csak elrettenjék [!], hanem még hozzám való közeledésöket is meghiúsítsák és gátolják.” Az ennek ellenére mégis hivatali szolgálatba lépőket azután személyes megvetés éreztetésével sújtották, Máriássy szerint koholt vádakkal igyekeztek őket a lakosság előtt „gyűlöletes”-sé tenni.13 Mindenekelőtt a társadalmi nyomásgyakorlás finom, de nagyon érzékeny eszközei álltak rendelkezésre: a „hallgatag megvetés és figyelemre nem méltatás”; vagy amint a hivatalvállaló belépett valamely nyilvános helyiségbe, az ott lévők azonnal elhagyták a színhelyet; ha a vendéglőben leült egy társasághoz, azok felálltak, sőt az egyik Borsod megyei alügyész esetén az állandó ebédlő partnerei egyszerűen áttették a neki kikészített evőeszközkészletet más asztalra.14 De persze az új hivatalnokokkal szembeni megvetés, ahogy az előző évtizedben, úgy most is, nemcsak politikai, hanem társadalmi státuselemekkel is telítődött, amennyiben a helyi nemesi elit felkapaszkodott parnevüként tekintett a nem nemesi származású hivatalnokokra.15 Amikor 1862 tavaszán Pálffy jelentést kért a megyei kormányzóktól az őket segítő, illetve őket akadályoztató személyekről, csak két megyekormányzó nyilatkozott úgy, hogy semmiféle társadalmi idegenkedést, illetve kiközösítési szándékot sem tapasztalt (a hivatal nem vállalástól eltekintve).16 12 Lánczy jelentése Forgáchhoz, Pest, 1861. dec. 10. MNL OL D 185 1861:973. Ferdinándy hidasnémeti földbirtokos, 1848-ban alszolgabíró, országgyűlési képviselő volt, aki a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásában is részt vett; halálra ítélték, de Haynau kegyelemben részesítette. 1861-ben a kassai járás főszolgabírójának választották, egy későbbi katonai jelentés szerint aktív részt vállalt az izgatásokban, az adómegtagadásban, a helyi honvédegyesület választmányi tagja volt. Első felesége révén viszont Lánczy főispáni helytartóval sógori viszonyban állt. Ugyanezen jelentés szerint a megyei tiszti kar 19 tagja vagy Lánczy vagy Ferdinándy rokona volt. Báró Packenj vezérőrnagy aláírással jelentés a kassai katonai kerületi parancsnokságtól Coronini-Cronberg gróf altábornagy magyarországi hadparancsnokhoz, Kassa, 1862. jan. 12. (német nyelvű) MNL OL D 191 271.III.1862. 13 Máriássy jelentései Forgáchhoz, Miskolc, 1861. nov. 29., 1863. jan. 8. MNL OL D 185 1861: 940., 1863:52.; vő. még: Földváry János Heves megyei főispáni helytartó jelentése Pálfíyhoz, Eger, 1862. ápr. 18. MNL OL D 191 1365.III.1862. 14 Forgách Ágoston gróf Esztergom megyei főispáni helytartó jelentése Pálfíyhoz, Esztergom, 1862. febr. 12., Ján Hlavác Sáros megyei főispáni helytartó jelentése Pálfíyhoz, Eperjes, 1862. febr. 18., Máriássy jelentése Pálfíyhoz, Miskolc, 1862. febr. 8. MNL OL D 191 2594.III.1862. 15 Ezt jelentették például a már említett Ján Haváéról, aki az 1850-es években az eperjesi törvényszék főállamügyésze volt. Az eperjesi katonai állomásparancsnok jelentése Coronini-Cronberghez, Eperjes, 1861. dec. 27. MNL OL D 191 52.III.1862. 16 Tolna megyéből Dőry Gábor báró, illetve Bereg megyéből Tabódy Pál. MNL OL D 191 4719.III.1862.
