Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATAL VÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1139 Hogy mit is tehettek mindezek ellenében az új megyei kormányzók, összefoglalja a már idézett Dolinay Péter: „Ennyi kellemetlen érintkezés közepette a helytelenkedők egy részét ignoráltam; egy részét magam elibe rendeltem, s összeszidtam, megfenyegettem; másokra indirect úton hatottam; egy kincstári hivatalnoknak 14 napra a vendéglőbe menetelt eltiltottam; sokat zsebre tettem, stb., szóval úgy jártam el, mint azt az óvatosság és tapintatosság kívánja.”17 Nem is feltétlenül kellett szilárd politikai elkötelezettség ahhoz, hogy a helyi nemesség hangadó, tekintélyes tagjai ne vállaljanak hivatalnoki posztot, hiszen önmagában a politikai helyzet bizonytalansága, a magát eleve provizórikusnak hirdető kormányzati rendszer elbizonytalanító hatású volt - főként az 1860. végi tapasztalatok után, amikor a megyék újjáalakulását kísérő szenvedélyes és személyeskedő viták során a megelőző évtizedben szolgáló császári hivatalnokoknak a nyilvános megszégyenítés jutott osztályrészül. Idézzük ez alkalommal is Krasznay Pétert: „...politikai bűnhődés képpen azokra is ki lett kiáltva, hogy meghaltak, a kik életben voltak ugyan, de a Német uralom alatt az abszolút kormánytól akár hivatalt, akár más valami bizalmi állást vállaltak és abban tényleges részt vettek. Bizony voltak ez utóbbiak között igen tekintélyes Szabolcsi birtokosok és a megyének volt oszlopai is, mint Bay Ferencz, Péchy László 48-as főjegyző és alispán Szabó Albert, sat., de voltak olyanok is, akik méltán megérdemlették a meggyalázó meghalt! felkiáltást.”18 Nem csoda, ha óvatosság parancsolta megfontolásokat is figyelembe vettek a hivatallal megkínáltak, s nem feltétlenül siettek hivatalnokká válni. Szabolcsban is, amikor a megyébe kinevezett királyi biztos, a nyugállományból visszahívott volt törvényszéki elnök Sándor András nem járt el elég elővigyázatosan, s nem konzultált előzetesen az alispánnak kiszemelt Péchy Lászlóval, az nyilvánosan utasította vissza a hivatalvállalást. Nem csoda, hiszen Péchy, állítja Krasznay, ’48-as főjegyző és alispán létére azok közé tartozott, akiket a megyegyűlés az előző évi tisztújítás alkalmával erkölcsi halottaknak nyilvánított.19 A bizonytalanságot fokozta a kancellár és a helytartó „hivatalos” irányvonala közötti világosan érezhető különbség. Forgách remélte, az októberi diplomára alapozva felépíthető lesz a kölcsönös kompromisszumokon alapuló közjogi megállapodás. Kancellári hivatalát eleve azzal a feltétellel fogadta el, hogy az államjogi rendezés majd a magyar országgyűléssel folytatott egyezkedés, azaz parlamentáris úton fog bekövetkezni, s a birodalom alkotmányos eszközökkel történő centralizálását célzó, 1861. februári pátenst nem tekintette Magyarországra nézve kötelező érvényűnek. Pálffy osztotta Forgách reményeit, de állásfoglalása a februári pátenssel kapcsolatban nem volt olyan egyértelműen elutasító, s a valamikori siker előfeltételeként keménykezű rendteremtést és szigort látott kívánatosnak a kormányzati szándékokkal nyíltan vagy passzívan ellen-17 Dolinay Péter jelentése Privitzer István királyi helytartó helyetteshez, Máramarossziget, 1862. ápr. 10. MNL OL D 191 7884.III.1862. 18 „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak...” i. m. 183. 19 Keltezés nélküli feljegyzés, aláírás nélkül (másolat) Kari Mecséry báró rendőrminiszter Forgáchhoz intézett (Bécs, 1861. nov. 11-i) levelének mellékleteként. MNL OL D 185 1861:1101.; „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak...” i. m. 182.