Századok – 2015
2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban
VÁROSI TISZTÚJÍTÁS KASSÁN 1848-BAN 1115 tással összefüggésben többféle okra visszavezethető elégedetlenség volt a város vezető köreiben. Ezek egy része a lebonyolításnak az udvar által megszabott rendjével állt összefüggésben, más részük személyi jellegű kérdéseket érintett. Az egyik legfontosabb probléma abból adódott, hogy a választás megtartásához, mint már említettük, uralkodói engedélyre volt szükség, ezt azonban az udvar egyáltalán nem sietett kiadni. Emellett pedig a kassai tanács szerette volna elérni azt is, hogy a tisztújítást a maga hatáskörében, vagyis királyi biztos közreműködése nélkül bonyolíthassa le. Mivel a legutóbbi választásokra 1841 nyarán került sor, az újabb tisztújítást a város vezetése már 1843 végén kezdeményezte. A tanács működésének ellenőrzésére hivatott választott község (más néven electa communitas, vagy külső tanács) az erre vonatkozó beadványában felkérte a tanácsot, „minthogy a tisztújítási törvényes határ idő már is közelgetne,” ez ügyben forduljon az uralkodóhoz „legalázatosabb felteijesztés útján” a „tisztújító szék tartására nézve szükséges legfelsőbb engedelem” megszerzéséért. A tanács a választott községnek címzett válaszában arról értesíti a testületet, hogy ennek érdekében már írtak a Magyar Királyi Udvari Kamarának. Felterjesztésükben azt kérték, hogy „minden királyi biztos közben jötte nélkül e városban tartandó tisztújító szék iránti legfelsőbb engedelmet magas közbenvetése által kieszközölni méltóztassék”(6870/1843.dec.29.).6 E beadványból tehát egyfelől kitűnik, hogy a város felfogása szerint érvényes rendtartás alapján a tisztújításokat háromévente kellett volna megtartani, ez azonban, mint arra utaltunk, 1830-tól már közel sem valósult meg a gyakorlatban. Másfelől pedig az is látszik, hogy hiába volt ekkor már évszázados „hagyománya” a választást felügyelő királyi biztosi intézménynek, a kassai vezetés nem volt hajlandó ebbe végképp beletörődni. A tanács korábban külön is kérvényezte, hogy a főjegyzőt saját hatáskörében nevezhesse ki, a helytartótanács leirata azonban ezt kategorikusan elutasította azzal az indoklással, hogy „olly alkalomkor, midőn a szabad királyi városokban királyi biztos közbenjöttével tisztújítás tartatik, minden egyébként a Tanács által gyakoroltatni szokott jogok a királyi biztosra ruháztatnak.”(1091/1843.febr,17.) Míg a főjegyző kinevezésének ügyében egy hónap leforgásával megérkezett a válasz, a tisztújítás megtartására vonatkozó felterjesztés tárgyában a tanács hiába várta a kormányszervek leiratát. Ezért, ismét a választott község kezdeményezésére, 1844. május 10-én újabb levél elküldéséről határozott (2707/1844.máj.l0.). A kamara azonban erre sem reagált. November 10-én azonban elhunyt a város főbírája, Fedák János, aki 1835-től töltötte be ezt a tisztséget (bíróvá választása előtt 1820-tól polgármester, vagyis consul volt),7 ezért másnap a tanács ismét írt a kamarának ,,[M]iután a legutóbbi városi tisztújítástól már háromesztendő és négy havak elmúltak, azon felől e város fő-6 Tanácsülések Jegyzőkönyve. AMK, Sterdná Manupilácia, Magistratny súd (J). Elsőként az idézett ügy jegyzőkönyvi számát, majd pedig annak a tanácsülésnek a dátumát adom meg, amelynek keretében a tárgyalására sor került. Mivel a tanulmányban sokszor idézek a jegyzőkönyvekből, ezért a lábjegyzetek számának túlságos szaporítása elkerülése érdekében e hivatkozásokat rövid formában a főszövegben adom meg zárójelben. A jegyzőkönyveket eredeti helyesírással idézem. 7 Liber Restauratiorum
