Századok – 2015
2015 / 5. szám - Czoch Gábor: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban
1116 CZOCH GÁBOR bírájának [...] elmúlása által e városi hatóság rendszeres elnökétől megfosztatott”. (6231/1844.nov.ll.) Négy nappal később a választott község hasonló okból fordult a tanácshoz, azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben nem kérelmezik ismét a tisztújítás engedélyezését, akkor ők maguk fognak közvetlenül a királyhoz fordulni ez ügyben. A tanács erre úgy döntött, hogy bár november 11-én írtak, levelüket megismételik. (6339/1844.nov. 15.) Mivel e kérelmeknek sem volt foganatja, több mint fél év várakozás után a tanács 1845. június 3-án, majd mivel továbbra sem jött válasz, szeptember 12-én ismételten kérte a tisztújításra vonatkozó kérelmük jóváhagyását. Végül aztán a helytartótanács egy 1845. november 25-i leiratban értesítette a városi vezetést a választás engedélyezéséről, amelynek lebonyolítására királyi biztosként Petrovay István kassai kamarai igazgatót nevezték ki, akinek a hatáskörébe utalták a tisztújítás pontos időpontjának meghatározását is. Vagyis, az első megkeresés után két évnek kellett eltelnie a pozitív válaszig, amelyben a királyi biztos nélküli választás szóba sem került. Sőt, a helytartótanács nyomatékkai felhívta a kassai tanács figyelmét arra, hogy a királyi biztos iránt „illő tisztelettel, egész készséggel és tartozó engedelmességgel viseltetni szoros kötelességének ismerje” (7298/1845.dec.9). A tanácsi jegyzőkönyvekből azonban az is kiderül, hogy a kassai vezetés nem csupán általánosságban ellenezte a királyi biztosi intézményt, de az 1841-es választás eredménye kapcsán konkrét személyi sérelmek is keletkeztek. Petrovay István ugyanis az 1843. január 10-én kelt levelében arról tájékoztatta a tanácsot — amit az azonnal meg is tárgyalt —, miszerint kézhez kapta a helytartótanács és a kamara értesítéseit az 1841. júliusában tartott tisztújítás jóváhagyásáról (másfél évvel tehát a lebonyolítását követően!). A királyi biztos egyben azt is közölte, hogy jelentése alapján a helytartótanács elutasította azoknak a városi tisztviselőknek a panaszát (öt főről volt szó), akik az 1841-es tisztújítás alkalmával történt „elmellőztetésük” miatt folyamodtak a kormányszékhez. Mindezen túl, levelének további súlyos személyi vonatkozású mondanivalója is volt. E szerint a választott község korábban annak felterjesztésére kérte őt, hogy „illő nyugdíj’ mellett „némely tanácsosok nyugdíjba lennének teendők”. A levél arra is utalt, hogy ez a felterjesztés már megtörtént, sőt válasz is érkezett a helytartótanácstól, amely a nyugdíjazást jóváhagyta, de a nyugdíjak ügyében újabb beadványt tett szükségessé. A királyi tanácsos pedig csupán e nyugdíjak megállapításához „szólította fel” a tanácsot véleménye benyújtására. (145/1843.jan.l0.) A városi tanács határozatából azonban az is kiderül, hogy a választott község 1842 tavaszán a királyi biztost eredetileg nem egyes tanácsosok nyugdíjazásának elintézésére, hanem arra kérte, hogy járjon közbe a tisztújítás részleges megismétlésének elrendelése érdekében, amely a „város három fő elöljárói hivatalát” vagyis a főbíróit, a polgármesterit és a kapitányit érintené. A tanács ugyanakkor ez ügyben egy 1842. május 2-án kelt levelében azzal a kérelemmel fordult a helytartótanácshoz, hogy meghallgatása nélkül ne hozzon döntést, amire azonban választ mindeddig nem kapott. A felmerült nyugdíjazások ügyében pedig a tanács mindenekelőtt azt vetette fel, hogy a királyi biztosnak a mandátuma a tisztújítás lezárultával véget ért, ezért amíg erre nézve más „fel-
