Századok – 2015
2015 / 5. szám - Tóth Árpád: Nemesség, polgárság és honorácior értelmiség határán: városi tisztségviselők a késő rendi társadalom korszakában
1106 TÓTH ÁRPÁD A legfelső fokú iskolai végzettségű személyek városvezetői szerepvállalásának szintén komoly múltja volt a magyarországi városokban, ez a típus azonban hagyományosan egészen más karrierúthoz kapcsolódott. Ennek mérlegeléséhez érdemes azt is számításba venni, hogy a pozsonyi evangélikus bevándorlás forrásvidékei között kimagasló szerepet játszó Ansbach-Bayreuth térségben azt volt a szokás, hogy a városi tanácsok tagjai között megkülönböztettek rechtsfähig (jogképes) és bürgerlich (polgári) tanácsnokokat.42 A pozsonyi gyakorlat a jelek szerint megfelelt ennek a képletnek, még ha az elnevezést nem is használták. A 18. század meghatározó részében a városi tanácsnokok jogvégzett kisnemesek közül kerültek ki, akik helyben praktizáló ügyvédként szereztek ismertséget, pályafutásukra pedig az volt jellemző, hogy vagy közvetlenül városi tanácsnokként kezdődött a hivatali karrierjük, vagy a városi iroda élén töltött évek után választották meg őket. Ez utóbbi a pozsonyi evangélikusok esetében az aljegyzői hivatalt jelentette43, amelynek betöltői utóbb a városi tanácsba is bekerültek. A pozíciók „öröklődésének” sajátossága, hogy a házasság ezekben az esetekben szerepet játszhatott: az 1747-1759 közötti városi aljegyző, majd tanácsnok Gombos Mihály felesége, Caspar Szulyovszky-Sirmiensis tanácsnok családnevét viselte (a pontos relációt nem ismerjük, de valószínűleg a lányát vitte oltár elé), az aljegyzői tisztségben utódja (1759-1774), Joseph Stettner pedig a Pozsonyban nemzedékek óta vezető tisztségeket betöltő Beigler családból nősült. Ez a városhoz kötődő nemes ügyvédi kör kapcsolatait tekintve részét alkotta annak az evangélikus hálózatnak, amely a 18. századi katolikus dominancia időszakában figyelemre méltó pozíciókat tudott kiépíteni a szellemi és gazdasági életben.44 Ebben a körben is mutatkoznak új jelenségek a francia háborúk időszakában és a reformkorban. Egyrészt az ügyvédi végzettségű tanácsnokok már nem hivatalban lévő városvezetők lányait veszik nőül: a patikus és városvezetői családban született Jakob Paul Kochmeister (1770-1826) egy választott polgári rangú pékmester; Ferenczy Károly (szül. 1793 körül) — egy Esterházy-uradalmi ügyész nemes fia — egy pozsonyi kereskedő; a szarvasi születésű Bajtsy József (71804-1849) pedig egy a bécsi udvarban tisztséget viselt, katolikus osztrák báró lányával kötött házasságot, még a tanácsnoki pozícióra való megválasztása előtt. Megszűnik a 18. századra még jellemző dinasztikus jelleg is: még azokban a (ritka) esetekben is, amikor az apai felmenők között pozsonyi városvezetőket tudunk azonosítani, valószínűleg kisebb szerepet játszik az apai pozíció automatikus „megöröklése”. Erre utal Stephan Andreas Beigler (1743-1821) esete, akinek nagyapja, Tobias tagja volt Pozsony szenátusának, apja, az aránylag fiatalon elhunyt Michael (71706-1744) pedig városi írnoki 42 Statistisches Hand- und Adressbuch von Mittelfranken im Königreich Bayern. Ansbach 1846. 43 A Pozsonyt alkotó két nagy felekezet közötti hatalmi osztozkodás részeként a 17. század vége óta a főjegyző és az alügyész tisztségét mindig katolikus, az aljegyző és a főügyész mindig evangélikus személy töltötte be. Részletesebben: Tóth A: Polgári stratégiák i. m. 113. 44 Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv. VII. 2012. 263-282.
