Századok – 2015
2015 / 5. szám - Héjja Julianna Erika: "Hűtlenségi és visszaélési botrányos tények" Vármegyei tisztviselői kihágások, felelősségre vonás, fegyelmi eljárás a 19. század első felében
vosok, sebészek közül többen országszerte újoncállítások alkalmával engedtek a zsarolásnak, ajándékot fogadtak el, valótlan szakvéleményt állítottak ki, és emiatt veszítették el állásukat.31 A pesti egyetem bábakurzusán végzett egyik Békés megyei járási szülésznő, Turcsányi Borbála gondatlansága az ápolására bízott szülő asszony halálához vezetett. Mivel már korábban is több kifogás merült fel ellene, ezért a tragédia után, 1814-ben állásvesztéssel és diplomája visszavonásával büntették.32 A megyei biztosok működése ugyancsak kifogás alá eshetett. Salamon Károly Zala megyei útbiztost 1825-ben azzal vádolták meg, hogy a megyei szükségletekre beszerzett hídpallót a saját házához hordatta. Közben „a szegény adózókat olyan ígérettel, melynek teljesítése újabb törvénytelen kiszökés lett volna, csalta a magának ingyen teendő munkára; vétek csak azért is, mert ez a hivatal örve alatt elkövetett igazságtalanság, melyért a megkárosodottak panaszkodni sem mertek, nehogy őket is, mint a csalfaságnak részeseit büntetés érje.” A nyomozás fényt derített Salamon hirtelen természetére, rokonai anyagi megkárosítására, de megállapítást nyert az is, hogy rendszeresen megsértette a földesúri jogokat, közbirtokos társai megegyezése nélkül végzéseket tett. Az ügyész úgy látta, mivel „Salamon úrnak önhatalmával tett végzéseit megtartani senki köteles nem lévén, azok semmi földesúri jussnak sérelmére nem lehetnek, végre Salamon úr képzelt hatalmának említett kihirdetése, ha megbizonyodnék is, nevetségre inkább, mint büntetésre volna érdemes”. A Salamon-féle ügyben 1827-ben hoztak ítéletet: a tisztviselőnek el kellett számolnia a hídpallókkal, meg kellett térítenie az adózók fuvardíját, emellett dorgálásban részesült.33 1825-ben Adám János sümegi állapodásbeli (raktári) biztos ellen korábbi pandúrhadnagyi tevékenysége miatt emeltek vádat, megvesztegetéssel és az elfogott tolvajok elengedésével gyanúsították. „Minden polgárnak kötelessége a közbátorságot tárgyazó törvények megszegőinek büntetését tehetsége szerint eszközleni [...] — állt a Zala megyei ügyészi véleményben —, azonfelül hivatalos kötelessége is volt a gonosztevőket kinyomozni és megfogni, egy oly kötelesség, melynek szentül és pontosan leendő teljesítését esküvéssel ígérte. Ha tudatlanság, vagy vigyázatlanság okozta volna hibáját, menthető volna az, de hogy a legalacsonyabb indítóok, a pénzzel lett megvesztegetés tántorította el őtet szoros kötelességének ösvényéről, azt elhallgatni nem lehet. [...] a megszegett törvény a példa miatt büntetést is kíván.” Adám János ügyében 1827-ben született ítélet, másfél évi katonai vason, heti kétszeri böjttel eltöltendő tömlöcbüntetést mértek ki rá, valamint adóssága és a fogva tartási költség megtérítésére kötelezték.34 A legtöbb panasz és feljelentés kivizsgálása a szolgaszemélyzet kihágásai, túlkapásai miatt vált szükségessé. Ezeknek a vétségeknek a megítélése és sú-VÁRMEGYEI TISZTVISELŐI KIHÁGÁSOK, ... A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 1075 31 Veszprém megyében Pavecsics Ferenc várnagy és a megyét közel két évtizede szolgáló Pongrácz János sebész zsarolásnak engedett, a nekik önként ajánlott és adott ajándékokat elfogadták. Hivataluktól 1841-ben felfüggesztették őket, javaikat zár alá vették. Az ügyről 68 pontos vizsgálati jelentés készült. Szabó Antal: Veszprém, aug. 4. Pesti Hirlap (1841. aug. 7.) 526.; Sz. A.: Veszprém, aug. 5. Pesti Hirlap (1841. aug. 14.) 544. 32 Héjjá J. E.: Békés vármegye i. m. 496. 33 Deák Ferenc ügyészi iratai i. m. 54-58. 34 Deák Ferenc ügyészi iratai i. m. 81-84.
