Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 1027 mint ékszerek (11, 34, 74, 76, 95, 135, 139), végezetül egy 9. században vert bizánci aranysolidus (39), vagy I. István denára (55). A Pártáimból származtatott négy kincslelet csekély értékű. Biztos csupán a nagyváradi Nagy Lajos-féle téglagyárnál (108) földásáskor lelt érmekincs, amelyben I. László 10 db H25 és 160 db H26 típusú 170 denára és Kónsztantinosz Monomakhosz császár (1042-1054) solidusa volt. Bizonytalan a visszaemlékezésekben feltűnt máramarossziget-szalaváni (85) dirhemkincs kora és összetétele, míg két további kincs csupán ellenőrizhetetlen említésben szerepel (31, 36). A Bánságban, pontosabban annak a Romániához tartozó 18 945 km2 területű kelet-bánsági részén szintén az alföldi régészeti viszonyok folytatódtak. Gáli ugyan két teljesen feltárt temetőjét említette, de ezek egyike, a nagyteremiai (105) sohasem hitelesített 10. századi temető(részlet?), amelyből 1839-ben két temetkezést bolygattak meg, 1875-ben viszont egy rendkívül gazdag nő aranyozott ezüst és ezüst viseleti tárgyainak és ékszereinek bizonyos részét — közöttük három aranyozott ezüst préselt ruhadíszt — be is gyűjtötték. A másik lelőhelyen, Újszentesen (148) egy jellegtelen leletanyagú, mindössze három síros teljes temetőt tártak fel.159 Gáli a könyvének más helyén további két, talán teljesen feltárt temetőcskét valószínűsített a bukovapusztai-II., illetőleg IV halmon (16, 18), de ezzel aligha lehet egyetérteni. A fentiekből következik, hogy a Bánságra is inkább a részlegesen feltárt temetők a jellemzőek, amelyek közül szinte csak képletesen lehet a szállási temetőrészleteket elkülöníteni, elsősorban a kis területű lelőhelyeken feltárt lovas, fegyveres, illetőleg ékszeres sírok megléte alapján.160 Ilyen lehetett a Bukovapuszta-III. halom (17): magányos lovas íjász, bronzveretes övvel és lószerszámmal, -V halom (19): két sírjában íjász (4.) és lovas íjász (3.) temetkezése, szórványként pedig egy 9. századi átlyukasztott bajor dénár, -VIII. halom (20): lovas íjász magányos (?) sírja, -IX. halom (21): magányos (?) lovas íjász sírja, Nagykomlós (98): lovas íjász sírja, Nagyősz (101): aranyozott ezüst övveretes férfi lovas sírjában 4 helyen átlyukasztott 10 ezüstérme (2.), íjász sírjában néhány ezüstérme (1.), de e pénzek meghatározatlanul vesztek el. Németszentpéter (111): bolygatott ékszeres női sírban 38 darabos ezüst rozettás lószerszámveret-készlet, kengyelpár, zabla,161 Obesenyő-I. halom (118): lovas íjász magányos (?) sírja, -VI. halom (120): egy lovas íjász (1.) és egy gyermek sírja, Szerbcsanád-Pojána III. dűlő (138): ? számú fegyveres, lovas sír. További lelőhelyeken szintén inkább néhány síros 10. századi temetkezések kerültek elő, de származhattak falusi temetőből is: Arad-Újarad (4), Csák„Gheorghianu” (22), Németszentpéter-Római sáncok (114): bolygatott nyolc sír, bronz ékszerekkel, meghatározatlan pénzzel, Óbesenyő-V halom (119), -Dra-159 Vö. Gáli Erwin 2014, 580-581. 160 A helyzet „okozója” Kisléghi Nagy Gyula (Valkóvár, 1861-Oscsanád, 1918) egyébként igen örvendetes tevékenysége volt, aki 15 lelőhelyről legalább 24 sírt tárt fel: Gáli Erwin 2013, 580. Mivel azonban az apró halmokat egy-két kutatóárokkal vágta át, eldönthetetlen maradt, hogy a megtaláltakon kívül a földben maradtak-e még további temetkezések. 161 Magányos sírnak tekintve teljesen feltárt lelőhelynek is számította, bár ilyet a Partiumból nem származtatott: Gáli Erwin 2013, 408-412, 574-575, esetlegesen mégis: 594.
