Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
1028 gomír halma (121), Pusztavizezsdia-III-2. dűlő (127). Temesvár-Csóka erdőn (143) 5-6 temetkezés elpusztítását követően 41 sírt fel is tártak, köznépi ékszeres nők és hat íjász maradványaival, az utóbbiak egyike (B.) fokosbaltával. Újvár-Gomila (149): ismeretlen mennyiségű sír egyikében I. Rómanosz Lakapénosz & VII. Kónsztantinosz Porphürogennétosz (919-944) solidusa, Vejte (153): 7 síros temetőrészletben lószerszámos íjász (3.), íjász (6.) és köznépi ékszeres (4., 7.) temetkezések. Másutt több az esélye annak, hogy 10-11. századi falusi temetőbe ástak bele: Hodony-Pocioroane (56a-c, d): két szakaszban feltárt 18 sír köznépi ékszerekkel, all. századból pedig I. István két-két dénáréval. Bizonytalanabb a Pusztavizezsdia-X. halomból (128) való sír és a Szerbcsanád-Görög keleti szerb hitközség földjén (137) lelt két sír besorolása. A Bánságból 24 szórványlelet vált ismertté. Itt is megbolygatott temetőre utaló vastárgyak és ékszerek voltak a leggyakoribbak (7, 27, 40, 61, 99, 102, 115, 117,124,132, 140), de találtak olyan fegyver- és érmeleletet is, amely valódi szórványként került napvilágra: kétélű kard (60, 158), nyílcsúcs (141), vagy VII. Kónsztantinosz Porphürogennétosz & Zoé Karbonopszina (913-919) bronza (145), illetőleg I. Rómanosz Lakapénosz & VII. Kónsztantinosz Porphürogennétosz (919-944) 931 után vert átlyukasztott bronza (78), de maradt minden leletkörülmény nélküli ékszerről, viseleti díszről is adat (8, 104, 110, 112, 125, 126, 144 ), sőt csupán ellenőrizhetetlen említés is (142). Végezetül említendő, hogy a Bánság területén kincsleletre nem bukkantak. A lelőhelyek értelmező csoportosítását követően nincsen mód a Kárpátmedence egyéb területeivel szoros kapcsolatban lévő temetkezési szokások, valamint a leletek részletes, gondolatgazdag és hatalmas szakirodalmat felölelő tipológiai, statisztikai, elterjedési, kronológiai és leletösszefüggései tárgyalásának bemutatására,162 ezért csupán a mindezekből levont következtetések rövid ismertetésére maradt lehetőség. Az Erdélyi-medencében a honfoglalás előtti időből, azaz a 9. századból a 10. századba átnyúlóan a kötetben nem tárgyalt maroskarnai „A” temetőrészlet, s a csak vázlatosan ismertetett Gyulafehérvár-Mentőállomás lelőhelyű, 78 síros II. temető (44) al-dunai bolgár származású, esetleg kései avar egyéneket is befogadó pogány lakossága (maroskarnai régészeti csoport) ugyanúgy megélte a honfoglalók megérkezését, mint az egyelőre bizonytalan eredeztetésű, kevéssé pogány (keresztény?) csombord-podirei és a szászvárosi-X8 temetőrészletekkel jelzett csombordi régészeti csoport közössége.163 Velük egy időben még a 9-10. században is használtak a 7. századtól ismert birituális (azaz hamvasztásos/urnás és csontvázas) temetőket,164 amelyek az előbbiekkel együtt bizonyít -KOVÁCS LÁSZLÓ 162 A temetkezési szokások: Gáli Erwin 2013, 593-640; a leletanyag: uo. 641-819. 163 Gáli Erwin 2013, 188, 805-809. 164 A kötetben nem tárgyalt birituális temetőket egyes esetekben „biztosan a 9-10. században használták, mint például Medgyes-Galgenberget. Más esetekben, mint Baráthely 2. számú temetőt, vagy Berve, Oláhgorbó, Mihályfalva, Vízakna, Kisprázsmár temetkezőhelyeit már a 7. században megnyitották és használatukat ebben az időszakban is folytatták D-Erdélyben (kivételt talán a nagyekemezői temető jelent). Valószínűleg ezt lehet elmondani a medence ENy-i részén előkerült temetkezőhelyekről is, mint például Mezőszopor, Doboka, Szamosfalva, Marosújvár - ezek közül azonban talán csak a dobokai és a mezőszopori umasírok keltezhetőek a 9. századra...”: Gáli Erwin 2013, 808.
