Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán

98

HANTOS-VARGA MARTA

A szokott ritmusban, a következő vasárnapon, két írás jelent meg. A radikálisan nemzeti, jobboldali lap, a Függetlenség Marschalkó Lajos vélekedését közvetítette54, a Népszavában (ismét) Szakasits Árpád szólalt meg55.

Az 1930-as években félhivatalos lapnak számító Függetlenség főszerkesztője rövid szövegében még nem ejt szót a formálódó összefogásról, de hatásosan aknázza azt alá. Befejező frázisa, az „orosz pusztákon folyó európai szabadságharc” szólama kulcs mondandójához. Hangneme erősen támadó. Marschalkó kipellengérez minden szociáldemokrata megszólalást. Nem hiszi el, hogy „az utak és az eszközök” ma már mások lennének, s azt sem, hogy „az alkotmányosság és a törvényesség mély átérzése” vezetné politikai ellenfeleit. A Népszava 1918. november 16-ai számából hozza bizonyítékait (a magántulajdon megszüntetésének és a kommunizmus megteremtésének követelését), továbbá nem győz emlékeztetni az „egyesített szocializmusra” (melynek emléknapján jelenteti meg cikkét). Szerinte a „buzgó szavak és cikornyás cikkek” dacára „álarcok, rejtelmes szándékok” vezetik a baloldali tábort.

Szakasits újfent több szálon szerkeszti nem tradicionális összetevőkkel is gazdagított közlendőjét. Szuggesztíven és folytonosan visszatér a Jószándékú”, „becsületes”, „hátsó gondolatok nélküli” törekvésre, melyet „egy bizonyos oldalról” kompromittálni, megfélemlíteni, s „tisztátalan invektívákkal” gyengíteni igyekeznek. Az új műszóval általa végig „munkaközösségnek” hívott kezdeményezés csak az üzenetváltásokig jutott, de arra bátorít, hogy egy pillanatra se szakadjon meg a kapcsolat azok között, akiknél a szándékok és hajlandóságok azonossága kétségtelen. Parragi reflexióit beemelvén a továbblépés alapjának azt tartja, hogy az összefogás a „nagy cél” érdekében — az ország megrázkódtatásainak csökkentése végett — ment legyen a politika konjunktúrális változásaitól, a hatalmi erők változó érvényesülésétől. Szembetűnő két aspektus, az internacionalizmus és a materializmus ellenpontozása: a bekezdésenként felbukkanó nemzet-tematika és a szellemi értékek megbecsülése mintha a doktrína valamiféle átírása lenne.

E változásban a politikai színpad szereplői vagy bíztak, vagy csalfának tartották azt. A többség számára nem volt megnyugtató a felkiáltások sora, az, hogy a munkásvezetőket „egyedül és kizárólag a magyar érdekek szem előtt tartása” vezeti, s az sem, hogy a tömegek „ezen a földön akarnak élni szabadon, biztonságban, materiális és szellemi javakban egyre gazdagabban”. Holott a realitás, az utolsó választási eredmények, majd a háborús gazdálkodás nyomása és a feszítő társadalmi légkör nem csupán a retorika átszabására hívott.56 A

súly áll fenn, ha a szabadság levegője járja át a parlament díszes termeit éppúgy, mint a gyárak csarnokait, a megyeháza közgyűlési dísztermét éppúgy, mint a szolgabírói, jegyzői irodákat, ha a szabadság friss szellője táncol végig az ezer és tízezer holdak felett, ha nincs az országban olyan zug, ahova a szabadság légvonata ne juthatna el.” Magyar Nemzet, 1943. március 14. 1.

54 Marschalkó Lajos: Diktatúra és szabadság. Függetlenség, 1943. március 21. 3.

55 Szakasits Árpád: A történelem és ami történelemmé lesz. Népszava, 1943. március 21. 1-2. A stílus és a tartalmi hasonlóság miatt minden bizonnyal az előző állásfoglalást is a Népszava főszerkesztője irta.

56 Az 1930-as évek elején kezdődő visszaesés felgyorsult: a szociáldemokraták 1931-ben 14 képviselőt (5,71%) küldhették a képviselőházba, 1935-ben 11 mandátumok kaptak (4,49%), 1939-ben