Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
1000 KOVÁCS LÁSZLÓ a Magyar Nemzeti Múzeumba,56 ahol a korpusszal tényszerűen többé már nem foglalkozott,57 s valószínűleg ezért ruházta át a munka irányítását 1977-ben Fülep Ferenc főigazgató Mesterházy Károlyra.58 Dokumentált eredménnyel ez idő alatt csak a hihetetlen munkabírású Kiss Attila folytatta a maga kötetének megírását, az adatgyűjtését 1973-ban zárta le, 1976-ban adta át a kiadónak, de a mű csak 1983-ban jelent meg, ez magyarázza azt, hogy még Dienes szerepelt a szerkesztőjeként.59 Dienesnek a kétségtelen siker ellenére érzett némi rossz szájízét Kiss alábbi kötetének objektív megítélése hamarosan meg kellett változtassa.60 Mielőtt megkezdeném Kiss könyvének bemutatását, előre kell bocsátanom, hogy ehben, és a következő kötetekben is a 10-12. századi temetőtípusok hagyományos besorolása61 szerepel, amelyet a jelen ismertetésben felváltottam az általam kidolgozott, a régészet lehetőségeit túl nem lépő, elsősorban kronológiai és sírmennyiségi alapú, a feltételezett településekhez kötődő rendszerezési kísérlettel. E szerint a honfoglaló magyarok egyik települési formája a rövid ideig használt szállás lehetett. A magyar településterületet a legjellemzőbb módon megjelenítő szállások hálózatához az általában kisebb, 5/10-50/75 síros temetőket csatlakoztathatjuk. Az általam szállásinak nevezett temetők temetkezéseiben mutakoztak és őrződtek meg a honfoglaló magyarok jellegzetes te-56 Bóna István 1996, 268-269 (31. jegyzet). 57 Legalább is egyik megemlékezés írója sem említette ilyen irányú tevékenységét: Bóna István 1996, 280-281 (31. jegyzet); Fodor István 1996, 10 (51. jegyzet). 58 „Dr. Mesterházy Károly kartársnak, tudományos főmunkatárs, helyben. Értesítem Önt, hogy Dr. Dienes Istvánt a mai napon felmentettem a »Honfoglaláskori corpusz« szervezési munkája alól. A mai nappal megbízom Önt a »Honfoglaláskori corpusz« szervezési és vezetési munkáival. Egyben felkérem, hogy 1977. augusztus 31-ig dolgozza ki — együttműködve Dr. Fodor István tudományos titkárral — a »Honfoglaláskori corpusz«-szal kapcsolatos ezévi terveket, illetve a távlati koncepciókat. Ehhez a munkához vegye fel a kapcsolatot az érdekelt vidéki kollégákkal. Előkészítő munkájáról 1977. augusztus 31-ig jelentést kérek. Budapest, 1977. július 29. Dr. Fülep Ferenc főigazgató.” A dokumentum átadását és közlésre engedélyezését Mesterházy Károly szívességének köszönhetem: Kovács László 2010, 39-40 (38. jegyzet). Amint a megbízásból is kiderül, Fodor István 1977-ben tudományos titkára volt a Magyxar Nemzeti Múzeumnak, 1978-tól pedig a Középkori Osztály vezetője. 59 Vö. Kiss Attila: 1983. alább! A megírás időhatárairól: uo. 7; Mesterházy Károly: Kiss A., Baranya megye... Archaeologiai Értesítő 111 (1984) 288; Fodor István: Kiss Attila: Baranya megye... Századok 119 (1985) 244. 60 Mivel a tervezett két első korpuszkötet megyéi „messze a leggazdagabbtak a] honfoglalás kori leletekben, s bármennyire is szeretett volna Dienes István a legszebb, legjobban ásott leletekkel eldicsekedni a világ előtt, éppen az »elegáns« magyar leletek százai miatt maradtak le. Mégpedig a vezető és középrétegbeli leletekben legszegényebb Baranya megye mögött. Kénytelen-kelletlen ez lett az első s máig egyetlen Dienes István által szerkesztett korpuszkötet. Élete vége felé (e sorok írójával együtt) maga is belátta: nem is volt olyan rossz kezdet Baranya az 1130 síros majsi temetővel.”: Bóna István: 1996, 281 (31. jegyzet); Mesterházy Károly 1984, 288 (59. jegyzet). 61 A Kárpát-medencei temetők értékelését az előző századfordulón a régészet lehetőségeit túllépve Hampel József etnikai megkülönböztetéssel kezdte, 10. századi magyar („Hampel A”) és a 9/10-11. századi szláv („Hampel B” = Bjelo Brdó-i) típusú temetőket különítve el: Hampel József 1907, 4, 9-20 (4. jegyzet); Kovács László 2013, 511: 4. jegyzet (18. jegyzet). Ezen Szőke Béla úgy változtatott, hogy társadalmi szemléletű megkülönböztetésre váltott, s a két csoportban a magyar vezető és középréteg, valamint a köznép temetőit határozta meg, ebből viszont a helyben talált (késő avar kori, szláv) népesség maradt ki: Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok 2 (1962) 11-35; erre azonnal rámutatott Dienes István 1964, 138 (11. jegyzet).
