Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 1001 metkezési szokásai, maradtak meg a legváltozatosabb együttesben megjelenő, legértékesebb anyagokból készült, legnagyobb darabszámban mellékelt, és idegen érmékkel a lehetőségek szerint legjobban (elsősorban a tpq. alapján) keltezhető tárgyai. A legkorábbi szállásokhoz nyitott legkorábbi szállási temetőket magától értetődően 895 tájától kellett létesíteni, s az a régészeti gyakorlat hibája, hogy ilyeneket nem tudunk szabatosan kimutatni a sok, részben teljesen feltárt szállási temető között. A szállási temetőket fenntartó közösségek a 10. században még szabadon változtatták a településük helyét, ismeretlen gyakorisággal költöztek odébb ismeretlen irányban és távolságra, felhagyva a régi temetővel, s újat nyitva az új helyen. Valamikor a 10. század második fele és a 11. század eleje között hagytak fel ezzel a temetkezési gyakorlattal, ami feltehetőleg a különféle okokból kikényszerített tartósabb letelepedésükkel járt együtt, és felhagyásuk korának vitatott, de szemléletes bizonyítéka a magyar dénároknak a mellékleteik közül való teljes hiánya. A honfoglaló magyarok másik települési formája a falu lehetett, s a legkorábban létesített falvak lakói ugyancsak 895 tájától kezdve nyithatták meg az általam falusinak nevezett legkorábbi temetőiket. Ha bizonyítani tudnánk, hogy bizonyos temetők megnyitása csak néhány évtizeddel később történt, ott akár szállási temető lehetett az előzményük. Az talán örökre eldönthetetlen marad, hogy egyes falusi temetőkkel miért — általános érvényű külső ráhatás (áttelepítés) következtében vagy szubjektív okból — hagytak fel a fenntartóik 50-200 sír megásását követően a 10. század vége körül, amit a magyar dénárok mellékleteinek hiánya jelez (10. századi falusi temetők), illetőleg másokat miért használták tovább all. században is, időközben 500-1100 sírt is megásva, legkésőbb II. Béla (1131-1141) érméivel keltezett temetkezésekkel bizonyítottan a 12. század második harmadáig (10-12. századi falusi temetők). Annak a forrás-alátámasztás nélküli, bizonyítatlan feltevésnek megfelelően, hogy Géza nagyfejedelem (970-es évek eleje - 997) uralkodása idején jelentős áttelepítések történtek az országban, a korábbi helyükön megszűnő települések egész sorához tartozó szállási temetőkkel, vagy 10. századi falusi temetőkkel hagyhattak fel, más falusi temetők pedig ekkortájt keletkezhettek (11. századi falusi temetők), és nagyjából ugyanerre az időszakra szokás az egyes hosszabb életű, 10-12. századi falusi temetőkben mind régészetileg, mind embertanilag feltételezett népességcserét is feltételezni. Lehetséges, hogy ez a folyamat hosszabb időn át zajlott, mert bár a szállási temetők felhagyása a 10. század második felénél pontosabban aligha keltezhető, a 10. századi falusi temetők legalábbis egy része még a 11. század elején is használatban maradt, viszont néhol a 11. századi falusi temetők megnyitása bizonyára már a 10. század utolsó harmadától kezdve bekövetkezhetett. A falusi temetők magyarnak sejthető változatának temetkezésési szokásrendje és leletanyaga a szállásiakénak egyszerűbb formája, míg a helyben talált lakosság hagyatékának vélhető változatáé mindkét területen több eltérést, sajátosságot, másféle kapcsolatokat mutat.62 Végezetül egy technikai megjegyzés: A kötetekre vonatkozó első jegyzetben felsoroltam a lelőhelyek teljes nevét, hogy az olvasó a települések és a határrész -62 Részletesen kidolgozva: Kovács László 2013, 519-545 (18. jegyzet).
