Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében I. II/351
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 355 kidolgozója is megállapította, hogy váraink esetében rendkívül ritkák a stíluskritikai elemzés módszerével vizsgálható építészeti illetve műrészletek.18 Logikus lenne tehát a kronológiai kérdések kapcsán a régészeti kutatások által feltárt leletanyag tanúbizonyságára támaszkodni. S bár az utóbbi többségét alkotó kerámialeletek korhatározási lehetőségeivel kapcsolatos szélsőségesen szkeptikus megállapítások19 semmiképp sem tekinthetők megalapozottnak, tagadhatatlan, hogy a Kárpát-medence mai államainak középkori régészeti kutatása még korántsem dolgozta ki az Árpád-kori fazekas-termékek kellőképp megbízható és finom, azaz részletes kronológiáját, s nem jobb a helyzet a kisebb számban előkerülő fém- és egyéb leletek esetében sem. Ma főként csak a központi területek leletanyagát ismerjük, így óhatatlanul kritikus a kutatás hozzáállása a peremvidékek egy-egy erősségének, csupán a távolabbi területek párhuzamaira alapozott korai korhatározásával kapcsolatban.20 Ezért alapvetően egyetérthetünk Miklós Zsuzsa 2001-ben megfogalmazott megállapításával, miszerint „az igaz, hogy a kevés — és gyakran nehezen keltezhető — lelet alapján nehéz eldönteni, hogy a vár a XII. század végén vagy a XIII. század első felében keletkezett-e illetve a XIII. század első vagy második felében élt.”21 O ugyanakkor néhány „szerencsésebb esetben” mégis lát lehetőséget pontosabb keltezésre - bár épp az ezzel kapcsolatban általa példaként említett börzsönyi Márianosztra-Bibervárról 1983-ban közzétett kutatási jelentésében vélte úgy, hogy a várból előkerült „kerámia és fém leletanyag a XIII. századon belüli pontosabb keltezést nem teszi lehetővé.”22 Az utóbbi helyen előke-Végh Katalin: Boldogkő várának feltárása. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966) 109-170., A. Kozák Éva: A hollókői vár ásatása. Archaeologiai Értesítő 99. (1972) 169-173., 184-185. L. itt még: Feld I.: Gerő László i. m. - A (cseh)szlovákiai kutatásban a tipológiai iskola hasonló hatású képviselője: Dobroslava Menclová: Príspévok k typologii hradov a zámkov, kastielov na Slovensku. In: Stefan Pison: Hrady, zamky a kastiele na Slovensku. Martin 1973. 397-446. 18 A korai magánvárak közül megemlítendő Márianosztra-Bibervár (Miklós Zsuzsa: Ásatás Márianosztra-Biberváron. Archaeologiai Értesítő 109. [1983] 15.) és Csesznek korai periódusának kora gótikus nyíláskeret-részlete, utóbbi beépítve az 1400 körüli várépület nyugati külső lábazati részébe, publikálatlan. A várra magára legutóbb: Miklós Rácz: Die Burg Csesznek in Ungarn. Burgen und Schlösser 3/2010. 177-180. Az ezeknél jóval gazdagabb építészeti kiképzés példája Kőszeg városi vára, 1. erre újabban: B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára: Középkori várkápolna Kőszegen. In: Várak nyomában i. m. 27-41. 19 így többek között: Nováki Gy. - Sándorfi Gy.: A történeti Borsod i. m. 69., 665. jegyzet (Sándorfi György szövege) 20 L. erre példaként egyrészt a székelyföldi Kustaly várát, melyet kutatója újabban már a királyi várépítéssel hozott kapcsolatba: Sófalvi András: Egy disszertáció margójára: A Rika-erdei várak és az udvarhelyi királyi magánuradalom. In: Certamen I. Előadások a magyar tudomány napján az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. szakosztályában. Szerk. Egyed Emese, Pakó László, Weisz Attila. Kolozsvár 2013. 165-174., 525-30., másrészt a kőszegi Óház nem kevésbé vitatott erősségét: Bakay Kornél: Castrum Kwszug. Kőszeg 1996., az utóbbihoz 1. még: Feld István: Kőszeg-Óház. Castrum 5. (2007: 1. sz.) 147-150. 21 Miklós Zs.: Zengővár i. m. 76. 22 Miklós Zs.: Ásatás Márianosztra-Biberváron i. m. 22. Jellemző példaként említhető még Vándor László értékelése a Hahót-Buzád/Sárkányszigeti erősség korai leletanyagáról: „Die Keramik (Rand und Wandbruchstücke) erlaubt eine Datierung in die Periode zwischen dem, Ende des 12. Jahrhunderts und dem Ende des 13. Jahrhunderts”: Vándor László: Archäologische Forschungen in den Mittelalterlichen weltlichen und kirchlichen Zentren des Hahót- Buzád-Geschlechtes. Anteus 23. (1996) 197.
