Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
1468 SZ. NAGY GABOR tői a pillanattól fogva a sajtópolitikai kérdésekben a szovjet vezetés alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság mondta ki a végső szót.14 Ennek eredményeképpen a Miniszterelnökség Sajtóosztálya elveszítette a lapengedélyek kiadásának kizárólagos jogát, és munkája adminisztratív jellegűvé vált. A Miniszterelnökség Sajtóosztálya egy-két havonta összesítette a lapengedélyeket, és azokat egy csomagban megküldte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részére, ahol azután meghozták a döntést. Azonban a Miniszterelnökség Sajtóosztálya (és főleg az azt vezető Balogh István államtitkár) még így is megtalálta a lehetőséget arra, hogy különbséget tegyen a kérelmek között. A Sajtóosztály ugyanis két csoportra bontotta a beérkezett igényléseket: az egyik csoportba kerültek az engedélyezésre javasolt, míg a másik csoportba a nem javasolt sajtótermékek. A nem javasoltakat soha nem politikai okok miatt tették ebbe a csoportba, hanem a súlyos papírhiány okán. Legalább is a kiadóknak küldött válaszlevélben mindig ez szerepelt. Ezek mellett hivatkoztak még a fegyverszüneti egyezmény 16. pontjára, valamint arra, hogy a kérelmet nyilvántartásba vették, és ha a politikai és a gazdasági helyzet úgy alakul, akkor megkaphatják az engedélyt.15 Látható, hogy a Miniszterelnökség Sajtóosztálya igyekezett az engedélyek elutasítását a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra, valamint a gazdasági nehézségekre fogni. A kérelmezők ugyanis mit sem tudtak arról, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság már egy előre elkészített listát kapott. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság pedig elfogadta a magyar fél álláspontját, és az engedélyezésre javasolt lapok mintegy nyolcvan százalékának minden további nélkül meg is adta a megjelenési engedélyt.16 Az engedélyek szelektálása a kormány politikai céljait tükrözte. Ezt Balogh István fogalmazta meg a legpontosabban a minisztertanács 1945. február 9-ei ülésén, amikor a parasztpárti belügyminiszter, Erdei Ferenc a lapengedélyezés ügyét vetette fel. „[Balogh István] Kifejti, hogy ez [ti. a lapengedélyezés] két részre oszlik, adminisztratív és politikai rész [re],17 mely a miniszterelnökségi államtitkárhoz tartozik. A mai koalíciós kormány idején különleges fontossággal bír az, hogy a sajtóügy egy kézben folyjon össze. A rendészeti része a jövőben is a belügymi14 Január 23-án Miklós Béla miniszterelnök az eddig megjelent napilapok számára megkérte a megjelenési engedélyt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól. - MNL OL XIX-A-l-j-V-89/1945. (10. d.) Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök levele Szuszejkov vezérezredesnek a napilapok megjelenési engedélyének kérése tárgyában, 1945. január 23. 15 Ez egy tipikus sablonválasz volt, amely így nézett ki: Folyó hó <dátum>-én kelt a <lap címe> című lap engedélyezése iránti kérelmére értesítem, hogy azt nyilvántartásba vettem. Elintézésére csak akkor kerülhet sor, ha megfelelő papírkészlet áll rendelkezésre és a sajtójogi kérdések — tekintettel a fegyverszüneti szerződés 16. pontjára is — véglegeződnek. Budapest, <dátum> < aláírás > miniszteri tanácsos 16 Zalai K. László: Volt egyszer egy médiaháború: Sajtó és politika 1944-1948. Társadalmi Szemle 48. (1993: 6. sz.) 69. 17 Balogh az adminisztratív alatt a sajtó-közigazgatási (lapengedélyezés, papírkiutalás), politikai alatt pedig a sajtórendészeti (cenzúra, lapengedélyek ideiglenes vagy végleges visszavonása) kérdéseket értette.
