Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1469 niszterhez fog tartozni. Mondjuk a főispán a Miniszterelnökséghez fordul, a miniszterelnökségi államtitkár pedig a belügyminiszterhez teszi át. Ebben a kérdésben különben az igazságügyminiszterrel [a szociáldemokrata Valentiny Ágostonnal - ng] megbeszélést folytatott. Vázolja ez után, hogy Pesten a pártoknak külön lapjuk lesz, míg vidéken azt szeretné elérni, hogy a demokratikus pártok közösen adjanak ki lapot. Ezen nézetét azzal indokolja, hogy ezzel is elejét gondolja venni annak, hogy a pártok között ellentétekre kerüljön sor, ami bizonyára a pártvezetőségek nézetével is ellentétben állna”.18 Balogh javaslata tehát egy központosított sajtóirányítást vázolt fel, amelyben egy ember, a miniszterelnökségi államtitkár lenne az irányító. Az a Balogh államtitkár, aki egyben a Miniszterelnökség Sajtóosztályát is vezette. Balogh felvetésére egyik baloldali párt sem reflektált a minisztertanácson. Azonban alig egy hónappal később, amikor a kormány kiadta a 390/1945. M.E. számú rendeletét „a sajtórendészeti intézkedések újabb szabályozása tárgyában”,19 a Magyar Kommunista Párt sajtógépezete működésbe lépett. A rendelet értelmében ugyanis a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak a lapjait is előzetes cenzúrázná a Miniszterelnökség.20 De nem csak az előzetes cenzúra bevezetését támadták kommunista részről, hanem a kormány sajtópolitikáját is. Április 18-án Kállai Gyula a Budapesti Nemzeti Bizottság ülésén a „debreceni megállapodás” felrúgását rótta fel az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak. Kállai szerint egyre jobban megfigyelhető, hogy „nemcsak a Függetlenségi Front pártjai kapnak lapengedélyeket, hanem olyan magánemberek is, akiknek ezekhez a pártokhoz, de — valljuk meg őszintén — a magyar demokráciához sincs semmi közük”. Ugyanakkor Kállai szerint a kormány sajtópolitikáját „bizonyos fasiszta sajtótörekvések is jellemzik”, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egyrészt „éppen olyan bizalmas utasítások jönnek, mint amilyenekkel unos-untalanul lehetett találkozni a reakció legsötétebb éveiben”, másrészt pedig a Miniszterelnökség megpróbál nyomást gyakorolni a lapokra, és előírni, hogy miről írjanak.21 Kállai attól tartott, hogy 18 DMB jkv. A. 195. 19 A rendelet értelmében a Miniszterelnökség Sajtóosztálya megtagadhatta a nyomtatási engedélyt, amennyiben a „bemutatott közlemény a hadviselés vagy az állam más fontos érdekét sértené”. Az előzetes cenzúra intézményét a rendelet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front valamint az egyházi lapokra is kiterjesztette. - Az ideiglenes nemzeti kormány 390/1945. M.E. számú rendelete a sajtórendészeti intézkedések újabb szabályozása tárgyában. Magyar Közlöny, 1945. március 13. 20 Április 19-én a Szabadság, a nevében többpárti, de erős kommunista befolyás alatt álló újság a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tiltakozását tette közzé a kormány azon törekvései ellen, „amelyek a sajtóban vissza akarják állítani a régi cenzurás és sugalmazó rendszert”, valamint az ellen is, hogy a magyar újságírók megkérdezése nélkül akar dönteni. - Tiltakoznak az újságírók a reakciós sajtóellenőrzés ellen. Szabadság, 1945. április 19.; a sajtó körüli visszásságokra Barankovics István is felhívta a kormány figyelmét. Lásd: Nagy Gábor: A Magyar Nemzet ügye 1945 tavaszán: Barankovics István a koalíciós sajtópolitikáról. ArchívNet, 13. (2013: 5. sz.) http://archivnet.hu/politika/a_magyar_nemzet_ugye_1945_tavaszan.html (letöltés ideje: 2013. december 5.) 21 Április 19-én ugyancsak a Szabadság azzal vádolta meg Baloghot, hogy egy személyben akarja irányítani a sajtót, valamit fel akarja támasztani a „sajtó-Führerek” korszakát, amikor a lapok szerkesztőinek megmondták, hogy melyik oldalon kell közölni a miniszterelnök beszédét, hogy melyik részből „kell vezércikket fabrikálni”, mit kell kiemelni és milyen következtetéseket kell levonni. (Sugalmazás nélkül. Szabadság, 1945. április 19.).
