Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csikós Gábor: Bartha Ákos: Falukutatás és társadalmi önismeret. A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma (1931-1951) történeti kontextusai III/818
és Szálasi Ferenccel, a kormányzó ellenfeleivel, illetve Tormay Cécile munkásságával. Tormay azért is lényeges, mert ő az egyetlen írónő, akit Horthy megemlít az emlékirataiban, „kiváló írónőnek” nevezve őt. A szerző a hangsúlyt elsősorban nem arra helyezi, hogy bemutassa Horthynak milyen kapcsolata volt Prónayval, Szálasival és Tormayval, vagy, hogy milyen véleménye volt róluk, hanem inkább az egyes személyek életét, tevékenységét ismerteti, aminek egy kisebb szeletét alkotja a kormányzóhoz való viszonyuk. Hasonló szempont érvényesül a Horthy-kor szociáldemokratáit és liberálisait bemutató ? nemzetközi kitekintést is tartalmazó ? fejezetekben. Körner- Lakatos a könyv bizonyos pontjain jelzi Horthy emlékiratainak hiányosságait, pontatlanságait, de számos kérdést, nyilvánvalóan azért, mert a könyv nem törekszik teljességre, nem érint. így a volt kormányzó azon vitatható, árnyalásra szoruló állításait, amelyek az ország külpolitikai mozgásterével, a jobbratolódás folyamatával, illetőleg a zsidóság sorsát érintő diszkriminatív intézkedésekkel foglalkoznak. Ezzel szemben fontosnak érezte a szerző, hogy cáfolja Horthy azon állítását, ami szerint az első bécsi döntés értelmében a Harmadik Birodalomhoz került Ligetfalu és környékének lakossága színmagyar volt (297-298.). Látható, hogy jelentős mértékben eltérő súlyú problémákról, kérdésekről van szó. A revíziós sikereket 5 fejezetben érinti Körner-Lakatos, igaz, eltérő mértékben, amelyekben ? a diplomáciai történéseken kívül ? elsősorban a népszerűsége csúcsán álló Horthy szimbolikus szerepét mutatja be, röviden, a revíziós bevonulásokra koncentrálva. Jól láttatja az osztrák szerző, hogy Trianon mennyire meghatározta a két világháború közötti Magyarország helyzetét és céljait. Trianont tekinti, például, annak első számú okának, hogy Magyarország a náci Németország szövetségesévé vált (341.). A kormányzó személyes szerepét az 1941-es hadba lépésben egyáltalán nem vizsgálta (361.). A könyv utolsó két fejezete újból a Horthy-családdal foglalkozik, egyrészt a dinasztiaalapítás kérdésével, másrészt az emigráció időszakával. Idézi a szerző ezzel kapcsolatban a kormányzót, aki azt állítja az emlékirataiban, hogy „semmi sem állt tőlem távolabb, minthogy dinasztia alapítására valaha is gondoljak” (383.). A szerző helyesen jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy „a tények nem erről beszélnek” (Uo.). Arról ugyan nem lehet beszélni, hogy Horthy mindenáron dinasztiát akart alapítani, ezt jól jelzi, hogy a fia halálát követően nem választott a törvényhozás újabb kormányzóhelyettest. A korszak végén a kormányzó számára tehát Horthy István volt az egyedül elfogadható helyettes, azaz, a „Horthy-dinasztiát” csak úgy tudta elképzelni, hogy az idősebb fia követi őt az ország élén. Minderre azonban nem került sor. Ráadásul Horthy Miklós nem is az ország vezetőjeként, hanem emigrációban halt meg. Ezeket az éveket érinti az utolsó fejezet. A kitekintés részét képezi a Horthy-család későbbi sorsának bemutatása. A kormányzó időközben mohamedánná lett unokája életének áttekintésével fejeződik be Erich Körner-Lakatos munkája. „Mit szólna ehhez Horthy Miklós?” ? teszi fel a költői kérdést a könyv végén a szerző. Turbucz Dávid 818 TÖRTÉNETI IRODALOM Bartha Ákos FALUKUTATÁS ÉS TÁRSADALMI ÖNISMERET A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma (1931 - 1951) történeti kontextusai Bartha Ákosnak 2013-ban, a Hernád Kiadónál megjelent a Falukutatás és társadalmi önismeret -A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma (1931 - 1951) történeti kontextusai című könyvének alapját a Debreceni Egyetemen benyújtott doktori disszertáció képezte . A téma önmaga jogán is érdeklődésre tarthat számot, mert a Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma nemcsak megelőzte, hanem húszéves fennállásával túl is élte kortársait. A kor azonban csak állapot, nem érdem. Ha az érdemek sorolására vállalkozunk, akkor ki kell emelni a kollégium pedagógiai munkásságát és tudományos gyűjtőmunkáját, amelynek fontosságát, későbbi mintaadó szerepét számos történész — Benda Kálmán, Salamon Konrád vagy Torkos Veronika — is elismerte, összefoglaló munka eddig mégsem született a témában. Ez most megtörtént, a történelem terra incognitája újabb parcellával csökkent tehát. Nem pusztán csak extenzióról, újabb tények művelésbe vonásáról van azonban szó, és erre a szerző a címváltoztatással fel is hívja a figyelmet. (A doktori disszertáció címe: A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma (1931 - 1951) és előzményei.)
