Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
966 VUKMAN PETER jugoszláv (szerb, horvát, bosnyák és szlovén) hadifoglyot telepítsen vissza hazájába. A magyar hadifoglyok hamarosan megkezdődő, tömeges repatriálására Vorosilov marsall augusztus 22-én ígéretet is tett.34 Brankov a repatriálással összefüggésben 1945. szeptember 11-én hivatalosan közölte a külügyminisztérium politikai osztályával, hogy az igazolásokat követően Jugoszlávia kész visszafogadásukra. Az igazolás lefolytatásához kérte, hogy a magyar szervek Kecskeméten vagy Cegléden alakítsanak ki gyűjtőtábort a visszaérkező hadifoglyok számára.35 Habár Brankov még csak 10 ezer főt említett, Szondy miniszteri osztályfőnök szeptember 27-ei fogalmazványában már 20 ezer ember befogadására alkalmas gyűjtőtábor sürgős felállítását kérte Kecskeméten és Cegléden.36 A magyar kormány erejéből azonban csak egy 800 fős befogadóképességű tábor felállítására telt Hódmezővásárhelyen. A tábor túlzsúfoltsága, az élelmezési nehézségek és a nyilvánvalóan kaotikus egészségügyi helyzet miatt a magyar kormány november 19-én szóbeli jegyzékben kérte Jugoszláviától, hogy a „fent jelzett hódmezővásárhelyi gyűjtőtáborban leigazolandó személyek, igazoltatásuk utáni sorrendben — kisebb-nagyobb csoportokban —, irányíttassanak haza Jugoszláviába”.37 Brankov emellett Jugoszlávia jóvátételi igényeivel és a Délvidékről elszállított, álláspontjuk szerint jugoszláv javak felkutatásával is foglalkozott. 1945. április 21-én a jugoszláv kormány megbízásából tárgyalásokat kívánt kezdeményezni a jugoszláv területről elszállított vagyontárgyak kérdéséről és az okozott károk megtérítéséről. „Sürgős jóvátételként” kőszén, koksz, selyemgubó (vagy selyemhernyó) szállítását óhajtotta és egyúttal kérte, dolgozzanak ki pontos tervezetet a fegyverszüneti egyezmény értelmében, hat év alatt szállítandó árukról. A minisztérium illetékese ez utóbbi kérdés teljesítésében három hét türelmi időt kért.38 Egy nappal a türelmi idő letelte előtt, május 11-én, a jugoszláv diplo34 Bognár Zalán: A magyar hadifoglyok ügye, sora 1947-ben - a párizsi békeszerződés és a parlamenti választások függvényében. Aetas, 2010. 1. sz. 132. Az Állami Honvédelmi Bizottság fenti, 9843. SZ. T. számú határozatát magyarul közli: Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok (1941-1953). Főszerk.: Varga Éva Mária. Moszkva - Budapest, Rosszpen - MKTTK, 2006. A második világháborús magyar áldozatok és a szovjet hadifogságba kerültek számával részletesen foglalkozik: Stark Tamás-. Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1989 és Uő.: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Budapest, Lucidus, 2006. Itt jegyzem meg, hogy a vonatkozó szovjet statisztikák nem állampolgársági, hanem nemzetiségi alapon csoportosították a hadifoglyokat, azokból egyértelműen nem derül ki, valójában hányán voltak vajdasági magyarok. 35 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-7/a-32.258/1945. (15.d.). A megbeszélésen egyidejűleg tolmácsolta kormánya kérését, hogy a .jugoszláv határ közeléből távolíttassanak el azok a svábok, akiket Jugoszláviából kitettek, vagy oda nem engedtek vissza”. Uo. 36 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-7/b-146.255/7/1945. (15.d.). 37 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-7/b-145.267/7/1945. (15.d.). A szovjet hadifogságból visszatérő, jugoszláv állampolgárságú hadifoglyok repatriálása meglehetősen vontatottan haladt, érdemi változásra csak 1947 nyarán került sor. A. Sajti Enikő kutatásaiból ismert, hogy az 1947 után 1949-ig Magyarországra visszatért 418 782 magyar hadifogoly közül 1574-en voltak délvidéki illetőségűek. Közülük 1131-en térhettek vissza Jugoszláviába. A. Sajti Enikő-. A délvidéki hadifoglyok hazatérése, 1947-1949. In: Uő: Bűntudat és győztes fölény, i. m. 321-322. 38 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-23/d-44/57/a/1945. (33.d.). A megbeszélésen egyébként Brankov „pár szóval tolmácsolta, hogy kormánya teljesen megérti a magyar kormány mai nehéz helyzetét”, de azt is nyilvánvalóvá tette, hogy „azt is tudnunk kell, hogy az összes háborút viselő népek közül Jugoszlávia szenvedett a legtöbbet”. Uo.