Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
EGY JUGOSZLÁV DIPLOMATA MAGYARORSZÁGON ... LAZAR BRANKOV 961 mivel több volt a William S. Key tartalékos altábornagy, majd George Hatton Weems vezette amerikai katonai és az Arthur Schoenfeld (későbbi budapesti követ) vezette amerikai politikai misszió 120-130 fős összlétszámánál, létszámában még így is jócskán elmaradt az O. P Edgcumbe tábornok és az Alvary Douglas Frederik Gascoigne vezette, több mint 300 fős brit, nem is beszélve a 700-800 fős szovjet missziótól.10 Az egyes missziók létszámának egymáshoz való aránya önmagában megmutatja, hogy a három győztes nagyhatalom mekkora valódi érdekkel rendelkezett az országban, de rávilágít Jugoszlávia fontosságára is. A magyar vezetés számára ugyanis különösen fontos volt a titói Jugoszlávia barátsága, amit a szűkre szabott mozgástér keretei között még viszonylag önálló külpolitikával rendelkező politikai elit erősíteni is próbált.11 A magyar kormánykörök számára ugyanis a békeszerződés és különösen a csehszlovákiai magyar kisebbség védelmében érdekké vált a Jugoszláviához történő közeledés, annak ellenére, hogy az egypártrendszerű jugoszláv modell, részben a magasabb fejlettségi szint, részben a magyarországi belpolitikai berendezkedés miatt nem lehetett közvetlen példa. Ahhoz ugyanis, hogy a magyar fél egyenrangúként léphessen fel a nemzetközi színtéren, mindenképp rendezni kellett a csehszlovák-magyar ellentétet, mégpedig úgy, hogy az a magyar kisebbség számára elfogadhatóan történjen. E téren a magyarok pozitívumként mutathattak rá a jugoszláv kisebbségi politikára. Rákosi ezért a jugoszlávok közvetítését kérte a csehszlovákok ellen. A csehszlovák-magyar vitában Jugoszlávia ugyan Bulgáriával és Romániával együtt kiállt Magyarország mellett, Georgij Makszimilianovics Malenkov, az SZKP KB Politbürójának tagja (1946-1957) azonban nem támogatta, hogy a kérdést a négy nagyhatalom külügyminiszteri értekezlete elé vigyék, annak ellenére, hogy személy szerint neheztelt a csehekre.12 1947-ben azonban már visszafordíthatatlanná vált a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ellentéte, így az egységes szövetségi rendszer kialakítása megkövetelte a táboron belüli ellentétek mérséklését. Ezt a magyar kommunista vezetők is megértették, és ebben nagy jelentőséget tulajdonítottak a magyar-jugoszláv kapcsolatok elmélyítésének. Ennek következtében a jugoszláv vezetést dicsérő írások jelentek meg a magyar sajtóban, 1947. október 13-15-én kulturális egyezményt kötöttek és a jugoszláv-magyar barátsági szerződés aláírásának előmozdítása érdekében gesztusokat tettek a Magyarországon élő délszláv kisebbség felé. Rob Anton, a maLevéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) XIX-J-l-k-Jugoszlávia-8/b-SZEB jugo. részlege-sz.n./é.n. (15. d.). A jugoszláv delegáció névsora, és MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-3/c-Jugoszláv Jóvátételi Bizottság-sz.n./1947-1948. (l.d.) 10 Földesi MA megszállók szabadsága, i. m. 66-67., 69-70. és 74. A szovjet misszió szinte valamennyi vármegye élén, a nagyobb városokban, a nagyobb gyárakban, ipari üzemeknél, de a vasútnál és a postánál is alkalmazott megfigyelőket. Uo. 66. 11 A korabeli magyar-jugoszláv viszony valós dimenzióit már címválasztásában is érzékletesen adja vissza: A. Sajti Enikő: Bűntudat és győztes fölény: a magyar-jugoszláv kapcsolatok 1944-1947. címmel megjelent tanulmányában. In: UőBűntudat és győztes fölény. Magyarország, Jugoszlávia és a délvidéki magyarok. Szeged, SZTE Történettudományi Doktori Iskola, 2010. 131-144. 12 Ripp Zoltán-. Példaképből ellenség. Magyar kommunisták viszonya Jugoszláviához, 1947- 1948. A fordulat évei 1947-1949. Politika - Képzőművészet - Építészet. Szerk.: Standeisky Éva. Budapest, 1956-os Intézet, 1998. 45-50.
