Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
938 FROJIMOVICS KINGA lása után a Magyarországon maradt lengyel menekültek munkát is vállalhattak, de akkor csak a családtagok kaptak segélyt. A munkalehetőségek zömét a Belügyminisztérium szerezte. Ettől kezdve a dolgozó menekültek tartósan élhettek a menekülttáborokon kívül.33 Munkalehetőségeket a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság is biztosított, többek között ruha- és fehérneműkészítő műhelyeket tartott fenn. A Magyar Vöröskereszt szintén létesített ruha- és fehérneművarró-, valamint cipészműhelyeket, ahol csak lengyel menekültek dolgoztak.34 Miután a polgári menekültek dolgozni kezdhettek, jelentősen megcsappant a táborok lélekszáma. 1943 végén összesen 43 polgári menekülttábor működött az országban, melyekben összesen 3700 lengyel menekült élt. A többiek az ország legkülönbözőbb településein dolgoztak, a legtöbben a fővárosban és környékén, több mint 1500-an.35 A KEOKH már 1939 őszétől élénk figyelemmel kísérte a menekülttáborokat. Miután a lengyel menekültek ügyét a magyar kormány kivette a KEOKH kezéből, csupán az egyes településeken a helyi hatóságoknál kötelező időnkénti jelentkezési kötelezettség alapján tudta nagyjából nyilvántartani a lengyel menekültek számát és mozgását. A KEOKH 1939 november elején utasította egy rendeletben az illetékes rendőrhatóságokat a lengyel polgári menekültekkel követendő eljárásról. E szerint őket a 100.000/1930. BM sz. rendelet 14. paragrafusa értelmében „időnkénti személyes jelentkezésre kell kötelezni”, kivéve azokat, akik a lengyel államban magas rangú közigazgatási, bírói vagy közjogi állásban voltak. Nekik csak lakhelyváltás esetén kellett jelentkezniük. A KEOKH egyben arról is értesítette az illetékes helyi hatóságokat, hogy a polgári menekülteket a Belügyminisztérium IX. osztálya is nyilvántartotta, az adatszolgáltatási lapot ezért két példányban kellett elkészíteniük: egyet a KEOKH, egyet a IX. osztály számára. A lapokon fel kellett tüntetni, hogy „lengyel polgári menekült”.36 A KEOKH tehát nyilvántartotta ugyan a menekülteket, beleszólása azonban nem volt az ügyeikbe. A menekültek között található baloldaliakat, kommunistákat és szociáldemokratákat azonban mindenképpen el akarta különíteni a többiektől. A Belügyminisztérium IX. osztálya azonban az esetek többségében nem engedélyezte a menekültek ügyeibe való beavatkozást.37 A lengyel menekültügyben illetékes két minisztériumi osztály mellett, amolyan tanácsadó szervként a lengyel emigráció érdekvédelmi szervezetei is megalakultak. A Honvédelmi Minisztériumban a Lengyel Katonai Képviselet (vagy teljes nevén Lengyel Internált Katonák Képviselete a Magyar Királyságban), melynek első parancsnoka Stefan Dembinski tábornok volt, majd dr. Marian Steifer ezredes. 1941-től pedig Aleksander Król mérnökkari alezredes.38 33 Kapronczay K.\ Lengyel zsidó menekültek Magyarországon i. m. 48. 34 Antall J. : Lengyel menekültek Magyarországon i. m. 33-34. 35 Wiesci Polskié, 1944. március 1. 36 MNL OL, K 490 KEOKH Elnöki iratok, 1. cs. 975/1939. Vll.b. ein. BM. sz. rendelet, 1939. november 8: A lengyel polgári menekültek ügyében). 37 Lagzi I. : Lengyel menekültek tábori viszonyai i. m. 156. 38 Kapronczay K.\ A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok i. m. 157-158.; Kapronczay K.: Lengyel katonák magyar földön i. m. 63-64.; valamint Bieganski W:. Lengyel háborús menekültek i. m. 45.
