Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Frojimovics Kinga: Egy embermentő példája? Id. Antall József és a lengyelországi zsidó menekültek Magyarországon a második világháború idején IV/931
ID. ANTALL JÓZSEF ÉS A LENGYELORSZÁGI ZSIDÓ MENEKÜLTEK...937 kát szerveztek. Nyáron 67 ilyen osztag működött, amelyben 2010 fő dolgozott. 1941-től már ipari üzemekben és bányákban is dolgoztak.27 Ha a német követség egy internált lengyel katona kiadását és letartóztatását követelte a két lengyel menekültekkel foglalkozó minisztériumi osztály az együttes törvénysértéstől sem riadt vissza. Ilyen esetekben ugyanis a Honvédelmi Minisztérium hamis okmányokkal látta el az illetőt, átminősítette polgári menekültté, és mint ilyet átadta a Belügyminisztérium IX. osztályának. Néhány esetben kénytelenek voltak német követelésre eljárást indítani egyesek ellen, akik így rövid időre büntetőtáborba kerültek.28 A Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya más módon is szabotálta a lengyel menekültek tömeges evakuációjának megszűntetésére irányuló törekvéseket. 1939 végén a magyar kémelhárítás és a Belügyminisztérium VII. osztálya a tömeges szökésekre hivatkozva a határmenti táborok megszűntetését és a menekülteknek az ország belsejébe költöztetését szorgalmazta. Ezzel a Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya papíron ugyan egyetértett, valójában azonban nem intézkedett a határhoz közel eső táborok felszámolásáról.29 A polgári menekültek zöme az ország délnyugati részén lett elhelyezve, főleg a Balaton környékén. 300 fős létszámával a keszthelyi tábor volt a legnagyobb.30 Az Antall által polgári lakótelepeknek nevezett táborokban a menekülteket többnyire a település panziójában, a kastélyban, vagy magánházaknál helyezték el. A településeken a menekültek szabadon mozoghattak. Havonta kellett jelentkezniük a községi jegyzőnél, nagyobb helyen a főszolgabírónál, aki lebélyegezte tartózkodási engedélyüket. A lakótelepek lakói maguk közül választottak lengyel vezetőt (starszy obozu), aki őket a magyar és lengyel hatóságok felé képviselte. Magyar parancsnok egyáltalán nem volt. Minden nagyobb lakótelepnek volt kultúrterme, lengyel lelkésze, orvosi rendelője és becsületbírósága.31 Kérésre a Belügyminisztérium bármelyik lakótelepről áthelyezte a menekülteket egy másikra, a helyi hatóságok pedig utazási engedélyt adtak az ország egész területére. A menekültek ellátására a Belügyminisztérium IX. osztálya napi segélyösszeget állapított meg, melyet két hetente postázott a menekültek címére. A segélyösszegből munka nélkül szerényen meg lehetett élni. Az ún. szellemi elit — tudósok, művészek, újságírók, és magasrangú állami tisztviselők — különleges segélyben részesültek, hogy ők anyagi gondoktól mentesen dolgozhassanak tovább.32 A polgári menekülteknek adott pénzsegély összege — 1940-ben napi egy pengő, 1943-tól napi 5 pengő — utóbbi esetben meghaladta az akkori magyar átlegkeresetet. 1940-től, az evakuáció nagy hullámának lezaj27 Lagzi István: Magyarországi lengyel menekültek a dokumentumok, a sajtó és a visszaemlékezések tükrében, 1939-1945. Életünk, 1999:11-12. 1062. 28 Antall J.: Lengyel menekültek Magyarországon i. m. 19-20. 29 Lagzi István-. Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XVI. 1977. 168. 30 Witold Bieganski: Lengyel háborús menekültek Magyarországon a II. világháború éveiben. In: Tanulmányok a magyarországi lengyel emigráció történetéből, 1939-1945. Szerk. Lagzi István. Bp.-Szeged 1979. 45-17. 31 Antall JLengyel menekültek Magyarországon i. m. 29. 32 Uo. 30.
