Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
közben megnyilatkozásaiban nem szűnt meg rávilágítani a magyar nép történelmi hányattatottságára. Budapestről árgus szemekkel figyelték, mely tevékenysége ütközik a kiutazás feltételeit rögzítő 1971. szeptember 9-ei magyarszentszéki megállapodás betűjébe. Kivált az emlékiratok megjelentetésének híre és egyes nyilatkozatai váltották ki a magyar kormány erélyes és ismétlődő tiltakozását. A folytatódó magyar-szentszéki tárgyalások 1971. október 14. és 16. közötti római fordulóján értékelték először a megállapodás végrehajtását. A már összeszokott felek — Giovanni Cheli, Gabriele Montalvo, Miklós Imre, Orosz József — megelégedéssel állapították meg, hogy „a Mindszenty-ügy megoldásáról szóló megállapodást mindkét fél kölcsönösen betartotta”.154 A magyarok leginkább a bécsi lakhelytől féltették a garanciák betartását. Azt is jelezték, hogy állambiztonsági jelentésekből Budapesten már hallottak arról is, hogy a papi emigráció készül arra, hogy az 1956-os forradalom 15. évfordulóját Bécsben ünnepelje Mindszentyvel. Mivel az értesülés lényege helytállónak bizonyult, ám mégsem fogadta Mindszentyt zajos ünneplés, abban a Szentszék óvatosságát látjuk: vissza nem tartották ugyan a bécsi átköltözéstől, de a feltűnés kerülésére intették Mindszentyt. Ezt megfogadva érkezett csak késő éjjel a városba. A garanciák teljesítése miatt Mindszentynek előzetes jóváhagyatási procedúrán kellett átfuttatnia megnyilatkozásait. Hogy ezt valóban betartatták Mindszentyvel, dokumentumokkal csak az 1972. május 20-21-ei bambergi út kapcsán igazolhatjuk egyelőre, de környezete úgy tudta, hogy beszédeit előzetes láttamozásra később is be kellett mutatnia Rómának, ahol szükség esetén kijavították azok tartalmát.155 Az ellenőrzés mikéntjére találni utalást arra, hogy a tervezett szentbeszédekről a bécsi nuncius informálta az Államtitkárságot, de arra is, hogy a szövegeket Mindszenty titkárságáról közvetlenül Rómába küldték Csertő Sándorhoz, a Hittani Kongregáció munkatársának (prokurator), ő olaszra fordította, majd átadta Mons. Macchinak, a pápa magántitkárának, aki bemutatta a pápának.156 Magyarázatul Csertő azt hangsúlyozta Vecsey Józsefnek, Mindszenty titkárának: ő tartja magát ahhoz az elvhez, hogy „Őeminenciája personalititer és exclusive AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 929 154 MNL OL 288. f. 5/567. ő. e. 27. föl. Jelentés a Vatikán megbízottaival folytatott tárgyalásról. Bp., 1971. október 25. 155 Józsa Ottó, a Mindszenty Alapítvány Levéltára munkatársának közlése, 2012. február 8. (Józsa Ottó az információt a 2012. január 6-án elhunyt Szőke János szalézi szerzetestől, a MAL vezetőjétől kapta.) A fatimai út előtti ellenőrzést említi Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972-1975). Lámpás Kiadó, Abaliget, 2000. 170. Viszont Mindszenty épp szabadkozik a Rómából hozzá küldött Csertő Sándor prelátusnak 1972. november 8-án, amiért brüsszeli és fatimai megnyilatkozásait nem küldte el a Szentatyának. Azt hitte, hogy majd kifejezetten kérik tőle, mint bambergi útja előtt is. Ám ugyanekkor megígérte, hogy ezentúl időben eljuttatja a pápához beszédeinek és írásainak szövegét. Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája i. m. 146-153:149. Jegyzőkönyv Csertő prelátus Mindszentyvel folytatott 1972. november 7-9-ei megbeszéléséről. 156 MAL 802/3. dosszié, Bamberg. „Pro memoria Őeminenciája bambergi beszédjével kapcsolatban.” Készítette Csertő Sándor, Róma, 1972. május 18. Eredeti, aláírt.
