Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
920 BALOGH MARGIT hogy honfitársai a szocialista rendszert az egész magyar történelem jogszerű örökösének tekintsék, amit Szent István születésének ezeréves évfordulójának előző évi ünnepi fénye is bizonyított, észrevehető a győzelmi üzenet Mindszenty kiengedésében és amnesztiában részesítésében.121 Úgy véljük, a három Játékos” közül a magyar kormány nyert igazán, hiszen elejét vette, hogy Mindszenty halála esetén a legcsekélyebb tiltakozó hullám induljon el a lakosság körében. A belpolitikai nyugalom — persze a párt ellenőrző tekintetétől kísérve — akár az egyház belső modernizációs erőinek is lökést adhatott. Az amerikai nagykövet végre visszafoglalhatta irodáját, amelyben addig a bíboros lakott, de ezen apróságon túl az egész külügyi adminisztráció okult a humanitárius menedék gyakorlati alkalmazásából. Az amerikaiak — bár a sajtótájékoztatókon puszta szemlélődőnek állították be magukat — immár előmozdították Mindszenty kihozatalát, de az csak azáltal vált lehetségessé, hogy Nixon új és mélyebb kapcsolatot épített ki a Szentszékkel. Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolatában nagy változásra senki nem számított, mert már hosszú ideje hallgatólagosan megegyeztek, nem hagyják, hogy a Mindszenty-ügy megterhelje a két ország közti kapcsolatokat, amelyet számos más tényező amúgy is bonyolított. Hogy a katolikus egyház veszített-e vagy sem, ez már inkább megosztja a válaszokat, hiszen azt csak a Szentszék keleti politikájának megítélésével együtt lehet kezelni. Meggyőződésünk, hogy a Szentszék nem remélt kifejezett cserét Mindszentyért, ráadásul pár évig még törődnie is kellett bizonyos helyzetekkel Mindszenty kapcsán. Az 1971-ben leginkább csak a bíboros távozását előkészítő magyar-szentszéki tárgyalások ezután visszatérhettek régi és mégis új medrükbe: a főpapság gondos rostálásához, hitéleti kérdésekhez, a katolikus egyház életét fojtogató gúzs óvatos lazításához. Persze számos konfliktushelyzet maradt, de tagadhatatlanul felgyorsult a viták rendezése, sőt fontolgatták a Szentszék és Magyarország közti diplomáciai kapcsolatok létesítését is. Mit mondhatunk, ha a bíboros felől próbálunk közelíteni a válaszhoz? Úgy tűnik, hogy az idő szellemével és múlásával vívott vég nélküli harcából a bíboros az adott pillanatban vesztesen került ki, mégpedig minden érdekelt fél megkönnyebbülésére, beleértve a Szentszéket is. Kudarc helyett persze lehet áldozatról beszélni, amit a bebörtönzött és meghurcolt főpap hozott egyházáért és a hit jövőjéért. Távozása azonban inkább út egy új életcélhoz, elsősorban emlékiratainak kiadásához. Azért, hogy az utókor ennek alapján jelölje majd ki az ő helyét a történelemben. Erre viszont egyetlen esetben volt lehetősége: ha kijön a nagykövetségről és elhagyja Magyarországot.122 Mindszentyt a legyőzöttség látszata egyébként sem csüggesztette el, sőt, évtizedeken át leláncolt aktivitását az emlékiratai publikálása mellett a világ számos országában 121 így értékelte a helyzetet a francia követség is. AMAE AD Série: Europe, Hongrie, versement aux Archives (1971-juin 1976), boíte 3330, dossier Questions religieuses (1 janvier 1971-30 juin 1976), „Cardinal Mindszenty”. 800-813. sz. beérkező távirat. Bp., 1971. október 4. 122 E megállapítás alátámasztásául lásd a Mindszenty József emlékiratairól írt elemzéseket: Somorjai A.: Miért hagyta el Mindszenty az amerikai nagykövetséget? I. m. 46-58.; Balogh M.: Ikonná dermedt emlékirat i. m. 3-45.; Somorjai A.: Törésvonalak i. m.
