Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
884 BALOGH MARGIT volna tovább a maguk medrében, ha Mindszenty viaszmerevségű sorsa nem vált át eleven és megoldandó kérdéssé, legfeljebb más ütemben és másként. Újabb, immár végérvényes lökést VI. Pál pápa személyes közbelépése adott. A két világhatalom közötti feszültség enyhülése és a békés egymás élés egyik apró következményeként és jeleként 1971. április 16-án 11 órakor VI. Pál — hivatalosan természetesen nem Mindszenty sorsának rendezése miatt — fogadta Péter János magyar külügyminisztert, akit nem tekinthetünk egy sablonos pártkatonának a politikai apparátusban, hiszen református lelkész és egy ideig püspök is volt. Érkezésekor a Vatikán Állam bejáratától kezdve a pápai rezidenciáig svájci gárdisták álltak díszsorfalat. Kommunista kormány hivatalban lévő tagja még nem részesült ilyen megtiszteltetésben! Személyében nem az Állami Egyházügyi Hivatal, egy politikai végrehajtó szerv vezetőjéről volt szó, hanem egy kiemelt kormányhivatal első emberéről, ami azt a látszatot kölcsönözte, hogy a vitás kérdéseket a diplomácia eszközével igyekeznek megoldani. A társalgás négyszemközt, franciául, az első pár percben még állva folyt, a pápa ezt követően kínálta hellyel a vendégét. Előbb olyan átfogó nemzetközi kérdéseket érintettek, mint a béke és a leszerelés. Majd az 1964-es részleges megállapodás utáni magyar egyházi viszonyokról esett szó, amit a pártpropaganda a konszolidálódás időszakaként kommunikált, amelyben „a magyar katolikus egyház megtalálta helyét a szocializmusban”. A pápa legelső és legnagyobb horderejű kérdésként Mindszenty bíboros helyzetét említette, mondván, hogy „őneki évek óta ez egyik legnagyobb gondja”, de úgy gondolja, hogy a magyar kormánynak is. Mindszentyt „a történelem áldozatának” nevezte, akiről tudja, hogy „nagyon nehezen kezelhető ember, nagyon nehezen érthető meg sok ténykedése”. Utalt arra, hogy az Egyesült Államoknak a legkényelmetlenebb a helyzet, „el se tudjuk képzelni — mondta —, hogy őt milyen sokszor kérte már az Egyesült Államok, hogy valami módon oldja meg ezt a kérdést”.21 Péter János felkészülten és mégis személyesen reagált, ő is abnormálisnak jellemezte a helyzetet, ami ellenkezik mind az egyház, mind az állam rendjével, sőt az Egyesült Államok nemzetközi jogi felfogásával is (utalva arra, hogy az amerikai jog valójában nem ismeri a menedékjogot). Fejtegetésére VI. Pál pápa váratlanul bejelentette, hogy vállalja a magyar kormány részéről évek óta hiába kért feltételt: bármennyire Magyarországon is szeretne maradni Mindszenty, inkább kihoznák az országból, „valahol kolostorban helyezik el, és megfelelő egyházi rendszabályokkal, kellő súllyal megtiltják neki a nyilvános szereplést”'.22 21 MNL OL 288. f. 5/552. ő. e. 43-49:45-46. föl. Jelentés az MSZMP Politikai Bizottságának. Bp., 1971. április 19. Eredeti, Péter János külügyminiszter aláírásával. (Teljes szövegét lásd: Mindszenty és a hatalom. Szerk.: Ólmosi Zoltán. Lex Kft., Bp., 1991. XXV sz. dokumentum. Újraközölte Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Szent István Társulat, Bp., 2005. 407—411.) Ugyanerről további dokumentum: MNL OL XIX-J-1-j KÜM/Vatikán 160. 00458/2/1971. (102. doboz). Jelentés a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a VI. Pál pápánál tett látogatásról. Bp., 1971. április 20. Gépelt másodlat, Péter János külügyminiszter sk. 22 MNL OL 288. f. 5/552. ő. e. 46. föl. Jelentés az MSZMP Politikai Bizottságának. Bp., 1971. április 19. Eredeti, Péter János külügyminiszter aláírásával. (Kiemelés a szerzőtől - B. Ma.)
