Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
885 Ilyen nyilatkozatot eddig a pápa soha nem tett! Most felemelt egy láthatatlan sorompót ahhoz, hogy végre mindegyik félnek elfogadható megoldás születhessen, akár a történetben érintett főszereplő személyes elképzeléseinek háttérbe szorítása árán is. A külügyminiszter — vérbeli diplomataként — nem mutatott repeső örömet, csupán bárminemű konkrét javaslat Jóakaratú tanulmányozásáról” biztosította a pápát, holott az elhangzott ígéret teljes diplomáciai sikert jelentett. Az audiencián Mindszenty egyéni sorsától elkülönítve érintették a kiközösítési záradék feloldását és az ominózus 1957. évi 22. törvényerejű rendelet kérdését is. Péter elzárkózott a két tétel összekapcsolásától, de megengedően hozzáfűzte, hogy „ha ők a dekrétumot visszavonják, számunkra bizonyára megkönnyíti a törvényerejű rendelet végrehajtásával való foglalkozást”. Erre a pápa óvatosan továbblépett: „ő nem akarja junktimba hozni a két kérdést, de az egyidejűség indokolt lenne”.23 A találkozást kommentáló sajtóhírek továbbmentek a valóságnál: egyenest megegyezésről és Mindszenty rehabilitálásáról beszéltek, amit a magyar elhárítás a szentszéki keleti politika tudatos aláásásának minősített, mivel a bíboros rehabilitálásának elmaradása garantáltan csak csalódást okozhat.24 A külügyminiszter jelentését az MSZMP Politikai Bizottsága 1971. április 21-én megvitatta, együtt a magyar-szentszéki tárgyalásokkal összefüggő egyházpolitikai kérdésekről készült előterjesztéssel. Ez egyfelől megismételte az Állami Egyházügyi Hivatal 1970. október 22-ei jelentéséből már ismert alternatívákat: elzárkózás vagy tárgyalás. Ugyanakkor a c) pont alatt jegyzett, elfogadni javasolt módozatban csekély hangsúlyeltolódás történt, mert világosan kimondta, hogy a cél az 1957-es dekrétumokat hatálytalanító dokumentumok záradékának feloldatása. Ezt közvetett módon kell elérni: „a magyar egyházak (nemcsak a katolikus) vezetőivel megállapodást kötni az egyházi állásokhoz szükséges hozzájárulás új módozatairól, amit a Vatikán kénytelen figyelembe venni s a záradékok feloldására kényszerítheti anélkül, hogy közvetlen kezdeményező lépést tennénk ez irányban.”25 Az előterjesztés megvitatásakor a PB tagjai leginkább azt firtatták, hogy Péter János pápánál tett látogatása befolyásolja-e az elképzeléseket. A külügyminiszter megpróbálta elejét venni az aggodalmaknak, mire Losonczi Pál emlékeztette, hogy a pápa a püspöki és érseki kinevezések állami függetlenítését szeretné elérni, ezért a maga részéről ellenezte a 22. tvr. megváltoztatását. (Péter csak több hozzászólás után korrigálta Losonczit: a pápa csupán azt kérte, hogy a püspököknek és érsekeknek ne kelljen előzetes hozzájárulást kérni ahhoz, hogy plébánosokat kinevezhessenek.) Óvári Miklós, Pullai Árpád, Nyers Rezső, Aczél György, Fehér Lajos, Kállai Gyula és Biszku Béla viszont pártolták az előterjesztésben javasolt c) módozatot.26 Mivel AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 23 Uo. 47. föl. 24 ÁBTL 3.2.9. R-8-009/1. 8. föl. Feljegyzés, Bp., 1971. május 25. 25 MNL OL 288. f. 5/552. ő. e. 51-52. föl. Előterjesztése a magyar-vatikáni tárgyalásokkal összefüggő néhány egyházpolitikai kérdésről. Bp., 1971. április 13. Katona István, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjének aláírásával. 26 MNL OL 288. f. 5/552. ő. e. 151-156. föl. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1971. április 21-én megtartott üléséről.
