Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 877 Puhán — nagykövetként elődjével és most hivatali felettesével nyilván egyeztetett — stratégiája mindhárom felet érintette: a) A magyarokat meggyőzni arról, hogy a bíboros távozása érdekükben áll. b) Az amerikai külügyminisztériumot rávenni a távolságtartó álláspont megváltoztatására, c) Végül a harmadik feladat a Szentszék meggyőzése volt, hogy adja fel kvázi „el nem kötelezett” pozícióját és segítse elő a megoldást. Visszaemlékezései szerint hamar egyértelművé vált számára, hogy Mindszenty csak akkor mozdulna ki a követségről, ha a Vatikán — amelynek feltétlen engedelmességgel tartozott — erre utasítaná.5 Hogy felkeltse a magyar kormány érdeklődését, a nagykövet Mindszenty egészségi állapotát rendre rossz színben festette le, ami — Mindszenty esetleges halálától tartva — láthatóan nyugtalanította magyar kollégáit, olyannyira, hogy a temetés részleteivel kezdtek foglalkozni. A halott Mindszenty kétségtelenül nagyobb problémát okozna, mint az élő, aki elszigetelve él amerikai területen. Hogyan kezelnék egy ilyen konzervatív nemzeti jelkép halálát, az antibolsevizmus szimbólumának búcsúztatását és temetését? Akárhonnan nézzük, az eset nem tett volna jót a kormány hitelének, ráadásul könnyen megfogalmazódott volna a világ vádja: a kommunisták meggyilkolták Mindszentyt. A probléma tehát nyilvánvalóan megoldásért kiáltott, de ezzel együtt a magyar kormányt nem lehet kapkodással vádolni. Puhán még nagyobb „csalit” is bevetett: a washingtoni magyar nagykövetnek kifejtette, hogy Mindszenty sorsának a rendezése olyan lépés lehetne, amely az amerikai közvélemény szemében elegendő okot adhatna a koronaékszerek visszaszolgáltatására,6 Ezzel mintegy párhuzamosan, 1971 elején azt javasolta az amerikai elnök tanácsadóinak, hogy fontolják meg a korona átadását egy arra alkalmas időpontban a Vatikánnak azzal, hogy átmenetileg vigyázzanak rá, és egy arra alkalmas időpontban szolgáltassák vissza a magyar nemzetnek. Kézenfekvő volt az analógia Mindszenty bíboros ügyével. „Egy efféle közvetítő lépés minimumra csökkentené a hazai közvéleménnyel való problémáinkat, és megszabadulnánk a korona nyűgétől Magyarországgal való kétoldalú kapcsolatainkban. Nincs azonban jelzésünk arra nézve, hogyan reagálna a Vatikán egy ilyen ajánlatra; lehet, hogy nem akar átvenni egy ilyen sokat vitatott tárgyat, amikor épp normalizálni próbálja a kapcsolatát a kelet-európaiakkal” - értékelte a helyzetet a nemzetbiztonsági tanács.7 A más kérdésekről ak5 Uo. 6 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) XIX-J-l-j-1-00361/31/1969. USA TÜK-iratok, 10. doboz. Nagy János washingtoni magyar nagykövet feljegyzése Alfred Puhannel folytatott megbeszéléséről. Bp., 1969. augusztus 14. A feljegyzés teljes szövegét közli Borhi László: Magyar-amerikai kapcsolatok 1945-1989. Források. MTA Történettudományi Intézet, Bp., 2009. 535-537. 7 Richard Nixon Presidential Library and Museum - Yorba Linda, California (a továbbiakban: Nixon Library) National Security Council (NSC) Files, Box 693, Country Files - Europe, Hungary, Vol. I. Confidential. Helmut Sonnenfeldt (Nemzetbiztonsági Tanács) memoranduma az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának (Kissinger). Washington, 1971. június 5. Szövegét közli Edward C. Keefer (főszerk.), James E. Miller, Douglas E. Selvage, Laurie Van Hook (szerk.): Foreign Relations of the United States, 1969-1976.
