Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845

860 MISKOLCZY AMBRUS nik, többet foglalkoztak antiszemita propagandával, mint a jogtudománnyal, hogy aztán „vívódásaik közepette” Cuza és N. Paulescu új lapjában (Apárarea Na^ionalä) megleljék a szükséges szellemi muníciót.73 A Kapitány önéletírásá­ban is idézett tőlük, részben azért mert hatásuk tartós volt, részben azért, hogy érzékeltessék, mire építettek, és — hallgatólagosan azt is, hogy — mit haladtak meg. A romantika korából szól Cuza kijelentése, igaz kissé komikusán egy pla­­gizátor részéről: „A nemzetiség az emberi kultúra alkotó ereje, a kultúra a nemzetiség alkotó ereje.”74 A fasizmus teljébe visz az 1922-es cikke, amelyben elmagyarázta, hogy mi az antiszemitizmus mint tudomány, sőt a tudományok tudománya. Két mondat elég: „Az antropológia megállapítja, hogy a zsidajok egymással nem rokon fajok — szemiták, árják, négerek, mongolok — keveréke. Az antiszemitizmus tudománya megmagyarázza a zsidó kulturális sterilitását, mint ennek a korcsulásnak a következményét, és megmutatja, hogy ez a korcsitúra semmivel sem szolgálhatja a többi nemzet kultúráját, ezt csak meg­hamisítja, kiforgatja sajátosságaiból.” Szomorú, hogy Codreanu szerint három­­szor-négyszer is olvasták és tanulmányozták az ilyesmit, egyetemi előadásain tömve volt az amfiteátrum.75 Az viszont már komikus, hogy e tudományág mű­velője 1936-ben — 79 éves korában — lett a Román Akadémia tagja. (Ezért ne ítéljük el a román akadémiát, balkáni térségünkben az akadémiai be- és kivá­lasztásoknak megvan a maguk gyöngéd bája. Ceau§escu feleségét viszont csak azután vették fel, miután Amerikában több akadémia tagja lett. Az persze túl­zás, amit egy román ügyvéd Caragiale, a legnagyobb román drámaíró fejéhez vágott, amikor megerősítette az ellene szóló — alaptalan — plágium vádat: „Nálunk, román földön minden román szerző csak plagizálással tűnt ki, ezt tet­te minden akadémikus, és majmolás révén tűnik ki minden politikus.”76 Mind­ez európai vidámság.77) Szomorúbb az, hogy Cuzával szemben Paulescu elis­mert tudós volt, fiziológus, aki feltalálta az inzulint, és többen Nobel-díjra is ér­demesnek tartották, de a kitüntetés elmaradt, és a Román Akadémia alelnöke a néhány éve is szóvá tette az igazságtalanságot.78 Az antiszemitizmus heveny jellegét mutatja, ahogy egy nagy tudós a Talmuddal és a zsidó világuralommal kapcsolatos fantazmák rendszerezésében is elmerült. És ilyenkor sem izgatta a logika, sem a kronológia: „De — amikor a keresztény apostolok az ég színe előtt prédikálták eszményüket — a Talmud elrejtőzik: ám két függelékük a Káhál és a Szabadkőművesség még nála is láthatóbbak.”79 Viszont az, amit a zsidók a ke­resztény vérrel csináltak, látható: apróra vágott gyümölcsökkel vegyítették, és együtt fogyasztották el „a szörnyű ételt.”80 Húsvétkor pedig ostyát készítenek keresztény vérből készített hamuból, de olyannak a véréből, akit előzőleg meg­73 Codreanu: Pentru legionari, 51. 74 Codreanu-. Pentru legionari, 14. 75 Codreanu-. Pentru legionari, 58. 76 Marin Bucur: Opera vie|ii. O biografie a lui I. L. Caragiale. II . Bucure§ti, 1994. 173. 77 Miskolczy Ambrus: Modem mítoszok csapdáiban. Kolozsvár, 2011. 75. 78 Eugen Simion: Cateva precizari in “cazul Paulescu”. http://www.formula-as.ro/2003/585/ accente-2/cateva-precizari-in-cazul-paulescu-4417 (2012-02-13) 79 Codreanu: Pentru legionari, 51. 80 Adrian Gabriel Lepädatu: Mi§carea legionarä íntre mit §i realitate. Buc. 2005. 53.

Next

/
Oldalképek
Tartalom