Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845

850 MISKOLCZY AMBRUS bői mellőzött az idézett mű az a következő „nagyon intelligens”, magatartása példás, vérmérséklete szangvinikus, jelleme szelíd.13 Ez némileg megerősíti azt, amit Pandrea egykori iskolatársa lelkiállapotának hullámzásáról írt. Élete a bosszú és a bűnbánat dialektikáját is példázza, ami jó kiállása mellett szintén kiemeli a fasiszta vezérek társaságából. Környezete, a családi légkör, olvasmá­nyai viszont valósággal sodorták a fasiszta mozgalom élére, és nyilván az élen­­járás, a vezetés azon szenvedélye, amelyről ugyancsak Pandrea írt. Az előbb idézett szelektíven hivatkozó szerző is megjegyzi, hogy Codreanu időnként „rendkívül komplex embernek tűnhetett,” miközben „sikere koncepciója és a kivitelezés egyszerűségének tudható be”.14 A leghitelesebb az, amit ő maga — Codreanu — mond el saját magáról. A fasiszták — a maguk módján — őszinték. A kommunizmus és a fasizmus különbségéről általában azt hisszük, hogy az előbbi szép, jó, humanista eszméket hirdetett, de azokat meghamisította és de­formálta, míg nácizmus eszméi eleve rosszak voltak, ezért nem lehetett defor­málni, csak alkalmazni.15 Legfeljebb a tényközlést övező heroikus frazeológiát kell lehántani, a tények önmagukért beszélnek. Codreanu — immár több nyel­ven is olvasható — önéletrajza is önmagáért beszélő munka. Azért is, mert nem szeretett írni, és maga is megvallotta, hogy szívesebben vág fát, mint ír.16 És aki ilyeneket mond, legfeljebb elhallgat bizonyos dolgokat. A román irodalomból a xenofob mozzanatok ragadták meg az eszmélkedő gyermeket, aki N. Iorga és A. C. Cuza cikkeit falta. Iorga széles látókörű törté­nész, enciklopédikus elme, igaz, antiszemita, de antiszemitizmusának intenzi­tása változó,171918 után több mint egy évtizeden át a megértés szellemében írt a zsidókról, a numerus clausust középkori babonának minősítette.18 Az 1848-as forradalmak bukása után a román nacionalizmus erősen összefonódott az anti­szemitizmussal. Ennek rasszizmusba hajló formáját Cuza képviselte, eredetisé­ge agresszivitásában rejlett, helyzete is eredeti: antiszemita közhelyeket össze­ollózó munkával lett egyetemi tanár, a politikai gazdaságtané. A furcsa páros 1895-ben részt vett az „Egyetemes Antiszemita Liga” alapításában, aztán 1910-ben együtt hozták létre a Nemzeti Demokrata Pártot,19 amelynek Ion Zelea Codreanu is oszlopos tagja lett. 1919-20-ban mindketten ott voltak a par­lamentben, és a házelnök, Iorga életét keserítették - szellemeskedéseikkel. Ma inkább csak kínosan mosolygunk, de akkor ott jókat nevettek. Az idétlenkedés gazdag tárházából a legszellemesebb megnyilvánulás talán az volt, amikor Cuza egykori harcostársa, Iorga filoszemitizmusát megsokallva — a tudós-poli­13 Corneliu Georgescu: Un om §i o acjiune. Sibiu, 1925. 6.; Ion Banea: Cápitanul. Timi§oara, [1936.] 1995. 16. 14 Veiga: Istoria Gárzii, 51. 15 Ernst Nolte - Thomas Roman-. Questions a Ernst Nolte. (http://www.eurozine.com/articles/ 2003-03-28-roman-fr.html) (2012-02-12) Nolte szerint ez a különbségtétel jogos, de neki azért nem tetszik, mert fel kell tennünk a kérdést, hogy a jó eszmék deformálása, vajon nem akkora rossz, mint a rossz eszmék kivitelezése. 16 Veiga: Istoria Gárzii,, 51 17 William O. Oldson: The Historical and Nationalistic Thought of Nicolae Iorga. New York, 1973. 18 Leon Volovici: Ideológia nacionalista §i «probléma evreiascä» in Románia anilor 30. Buc. 1995. 19 Volovici: Ideológia, 41^13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom