Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845
849 A kommunista Petre Pandrea szerint Codreanut a kadetiskolában társai lenézték középszerűsége miatt, úgy nézett ki, mint egy esetlen paraszt, viszont jó szervezőként a hócsatákban tűnt ki, egyébként olyan lelki sérülések érték, (például a nagyobbak taknyosnak nevezték), amelyeket felváltva bosszúban és bűnbánatban élt ki, vérszomjas maradt, korlátolt és lelkileg fogyatékos.10 Később, amikor Pandreát elvtársai hosszú évekre börtönbe zárták, és az 1960-as években rabként vallott a Gárdáról, Codreanu iránti gyűlöletét is megvallva már csak korlátoltnak, tanulni nem akarónak, mániákusnak, mozgáskényszeresnek tartotta egykori iskolatársát, és mindenekelőtt jó szervezőnek, aki a játékokban is nem ügyességével, hanem szenvedélyességével tűnt ki, és állt a csapatok élére. A börtönben még több légionáriust megismert, cellatársak is voltak, és emlékeit azzal a szándékkal vetette papírra, „hogy 2000 után tanúságként szolgáljon a kor, annak komoly személyiségei és a bohócai iránt érdeklődő történész számára”. Ugyanakkor sokkal több újat — egy-két zaftos pletykán kívül — nem örökített meg. A legfontosabb következtetés: „A Vasgárda kimérának vagy titoknak tűnik, ha nem Corneliu Z. Codreanu szervező tehetsége felől próbáljuk értelmezni.” És írta ezt annak tudatában, hogy egyik éllegionárius börtöntárs-barátja a Kapitányt „minden konfúzió mesterének” nevezte, ő maga pedig a Vasgárdát „az ifjúság tragikus, véres tévedésének” tartotta, és egyszer úgy összeszólalkozott a Kapitánnyal, hogy majdnem párbajra került sor, mert az barátságosan őt zsidóbérencként üdvözölte, mire ő Takony-hülyének nevezte egykori iskolatársát. A börtönben Codreanut Catilinának tartotta, magát pedig Cicerónak, aki megörökítette a Rómát felforgatni akaró összeesküvőt: „Néhány évtized múlva Codreanu tragikus történetét a mi időnk rejtjeles krónikáiból és regényeiből próbálják felfejteni, megsárgult papírokból, talán ezen emlékiratokból, amelyeket az örökkévalóság lámpája mellett írok.”11 Azt nem tudom, hogy ez a lámpa a börtön sötétjének volt a metaforája, vagy valóban kapott egy asztali lámpát, és megbízást, hogy írja le, amit tud. Mindenesetre felsóhajtása jól érzékelteti a források szűkösségét és értelmezésük nehézségeit, mert a Kapitány és a Vasgárda hőskorszaka után kevés írás maradt fenn, és a besúgó jelentések is rejtjelezettek a maguk módján. Meglepő, hogy hiteles adatot eddig nem tettek közzé a Kapitány ifjú éveiről. Amit igen, olykor azt is kiforgatták, méghozzá oly módon, hogy azzal gyakorlatilag megemelték, miközben leminősíteni próbálták. Például, miután Codreanu 18 éves korában elvégezte a botolani-] katonaiskolát, őrmesterként lépett ki, és minősítésében az áll, hogy nagyon jó őrmester lesz, ezt úgy állította be az egyik egyébként kiváló munka, hogy nem minősítették tábornokságra alkalmasnak.12 Kérdés, hogy 18 éveseket szoktak volt már előre így minősíteni? Aligha. Kérdés az is, hogy miért nem folytatta katonai tanulmányait, miért tanult inkább jogot, ő, aki a jog fölé helyezte magát. Vajon azért, mert a katonai hierarchiában a saját alárendeltségét nem tűrte? Viszont az, amit a minősítésA VASGÁRDA SZÜLETÉSE 10 Petre Pandrea-. Portrete §i contorverse. Bucure§ti, 1945. 251.: „sanguinar, bariolat §i sincopat psihic”. 11 Petre Pandrea: Garda de fier. Buc. 2001. 31., 68., 183., 186., 188., 555. 12 Francisco Veiga: Istoria Gárzii de Fier 1919-1941. Buc. 1993. 51., 324.
