Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845
848 MISKOLCZY AMBRUS hatékony szelepnek bizonyult a zsidóüldözés, amiről a mérvadó magyar sajtó mély undorral írt. 1920-ban megfordult a helyzet. Magyarországon protorasszista törvénnyel bevezették a numerus clausust, korlátozták az egyetemi tanulmányokat folytatható zsidók létszámát, és a közéletben az antiszemitizmus mozgósító politikai hívó szó, sőt az értelmiségi világba is behatolt, méghozzá a reformkonzervatív szemléletbe, amelynek akadt olyan történész képviselője, aki a magyar hanyatlást zsidó bevándorlással magyarázta, bűnbakká téve meg a zsidók egy részét. Ugyanakkor Romániában a nemzeti történész, N. Iorga felhagyott korábbi antiszemita retorikájával, hosszú ideig. Romániában a korábbi oligarchikus liberális rendszert felváltotta a liberális demokrácia - a maga balkánias vonásaival. Ezeket Brátianu ügyesen tudta manipulálni, de félt is tőlük, például attól, hogy ha Párizsból hazatér, akkor a bukaresti vasúti állomáson már dühös tüntetők várják, ezért aztán még Sinaián leszállt a vonatról, és autóval folytatta útját.6 Néhány évig hagyta, hadd kormányozzanak mások, 1922-ben aztán pártja, a Nemzeti Liberális Párt szokatlanul kemény, erőszakos és korrupt módszerekkel újra hatalomra került, vele az élen. Romániában új állam kiépítése, az eltérő fejlettségű területek integrálása volt a feladat, folyt az alkotmányozás. Ugyanakkor feléledt a háború alatt visszaszorult antiszemitizmus, amelynek az 1907-es parasztfelkelés után már pártja is lett. Nem „a zsidókérdés” és az antiszemitizmus volt az ország fő problémája, de az antiszemiták számára „a zsidókérdés” fedett el mindent, másról nem akartak tudni, vagy inkább mindent ebbe foglaltak bele. Hogy miként, azt jól érzékelteti Codreanu önéletrajza, amelyben élő példáként állította magát a mozgalom, és ország-világ elé.7 Corneliu Zelea Codreanu felserdülése és színrelépése Kövessük a Kapitány szellemi fejlődését, és aztán később próbáljuk meg az antiszemitizmust magát jellemezni. Szellemi fejlődésről egyébként némileg azért beszélni, mert Codreanu az antiszemita hagyományban nőtt fel. Apja, Ion Z. Codreanu a moldvai Hussi-ban középiskolai (német) tanár, és az antiszemita párt lelkes híve volt, aki nem egyszer a parlamentbe is bekerült, amolyan verekedőnek ismerték őt is, ugyanakkor őt magát is meg-meg akarták verni, sőt ölni is, így 1920-ban okkal tehette szóvá, hogy nyolc évvel korábban a választási kampány alatt és után gyermekei éjszaka gyakran felriadtak a rémülettől.8 Az otthoni harcias légkörben felnövő ifjú Codreanu aztán a katonai líceumban megtanulta a rendet és a fegyelmet, és a hierarchia tiszteletét. Mindez — önéletrajza szerint — itt ivódott a vérébe.9 De tetteit ismerve, inkább azt tanulta meg, hogy másokat miként szoktasson rendre, fegyelemre és a hierarchia tiszteletére. 6 Henri Prost: Destinul Romániei (1918-1954). Buc. 2006. 55. 7 Corneliu Zelea Codreanu: Pentru legionari. Sibiu, 1936. (1940-ben újra kiadták, mint az 1936-os címlappal, ezt pedig 1993-ban Temesvárt.) 8 Totalitarismul de dreaptá in Románia. Origini, manifestári, evolutpe 1919-1927. [I.] Szerk. loan Scurtu. Buc. 1996. 210. (továbbiakban: Totalitarismul, I.) 9 Codreanu: Pentru legionari, 11.
