Századok – 2014

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szilágyi Adrienn: Fónagy Zoltán: A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár I-II. III/811

földbirtokviszonyok változása, alakulása a későbbi korszakokra nézve szintén képezték már korábbi kutatások tárgyát, hiszen a földbirtokmegoszlás társadalmi, gazdasági, politikai jelentősége elvitathatatlan. A késő feudális kori birtokviszonyok országos szintű statisztikai elemzése azonban eddig váratott magára. ígéretesek voltak ugyan Felhő Ibolya munkacsoportjának az úrbéri felvétel közlésére irányuló kezdeményezései, de a munka az I. kötet után félbeszakadt. Ezt a hiányt pótolja Fónagy Zoltán most megjelent munkája.

Fónagy Zoltán A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában c. nagy terjedelmű munkája, adattára majd negyedszázad alatt készült el, hiszen az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa még az egyetem befejezését követően, 1987-ben kezdte meg az adatok gyűjtését Vörös Károly és Szabad György ösztönzésére. Fónagy azt a történeti irodalomban rögzült állítást kívánta számszerűsítő elemzésével alátámasztani, miszerint a feudális viszonyok felszámolását a középbirtokos nemesség szorgalmazta leginkább, miután az árutermelésnek köszönhetően ez a réteg egzisztenciája került veszélybe. A folyamatnak a megragadásához a birtokviszonyok alakulásának, változásának a megrajzolását tűzte ki célul. Kiinduló pontként a Mária Terézia féle úrbérrendezést, forrásként pedig az ekkor készült tabellákat választotta, ami a statisztikai feldolgozhatóság szempontjából is jó választásnak bizonyult, hiszen e forráscsoport egységes szempontok, elvek és országosan készült el, sőt az adott település nemesi birtokviszonyait is rögzítette. A forrás kiválasztást továbbá az is magyarázza, hogy a török kiűzése után ekkora már nyugvópontra ért a birtokátrendeződés, tehát az így kialakult birtokstruktúra alapvonásaiban 1848-ig érvényben maradt.

Az országos birtokviszonyok rekonstrukciója, az egyre bővülő adattömeg kezelése, rendezése egyszemélyes vállalkozásként indult, ami már a kutatás kezdetén — számítógépek és adatbázis-kezelő programok hiányában — hatalmas feladatnak bizonyult. Később a „kutatócsoportnak méretezett” munka befejezését, megjelentetését hol egyetemi oktatás, hol külföldi megbízatások, hol személyes kitérők késleltették. A forráskiadvány és a feldolgozás között elhelyezkedő Adattár a Történeti Intézet és az OTKA támogatásának köszönhetően huszonhat év után — újra és újra nekilendülő — történészi munka eredményeként látott napvilágot, sőt az adatbázis felhasználója számára keresési és elemzési lehetőséget kínál az Arcanum gondozásában kiadott CD-melléklet.

A kutatás forrását tehát az Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltár Dep. Urbariale iratai adták, amelyek 44 megye 7600 helységének (23 millió hold) tabelláját tartalmazzák. Az innen hiányzó adatokat helytörténeti, megyei anyagokból esetlegesen pótolni, sőt ellenőrzi lehetett volna, de az adattömeg ismeretében ennek elvégzése nem várható el a szerzőtől. Már a kötet címe, majd később a szerző is hangsúlyozza, hogy az elemzés „csak” az úrbéres birtokkal rendelkező nemesekre terjed ki. A józsefi népszámlálás adatait és az adattárban szereplő 5600 birtokost összevetve, körülbelül minden tizedik nemes rendelkezett úrbéres telekkel vagy alattvalóval, következésképp ennek a tizednek a vizsgálatáról, birtokviszonyának a feltárásáról van csak szó. Az adatbázis vázát — az adatok egységesítése révén némi információvesztést követően — négy törzsadat alkotja: megyék, kódszámmal ellátott birtokosok, községek és úrbéres birtokok. 8900 helység, 5800 birtokos és 21000 birtoktest adataiból — nyomtatott és elektronikus formában egyaránt elérhető — három rendezett adatsor publikálására került sor.

Fónagy az Adattár I. részében Az úrbéres birtokok országos összesítése - Birtoktípusok és birtokkategóriák cím alatt birtoktípusok - kincstár, szabad királyi városok, mezővárosok, egyházi és világi magánbirtokosok - szerint csoportosította a birtokkal rendelkezőket. A fentebb megnevezett típusokon, illetve kategóriákon belül a birtokosok teljes úrbéres állományát méret szerinti csökkenő sorrendben közli. A kategóriák kialakításakor a szerző sem a méretre, sem a kategóriák közötti választóvonal meghúzására, sem azok elnevezésére vonatkozóan nem kívánt sarkalatos állításokat megfogalmazni. Ezek megalkotását ugyanis meghagyta az Adattár felhasználóinak, akik saját szempontjaikhoz, elemzéseikhez igazítva szabadon alkothatnak kategóriákat a közreadott adatsorokat felhasználva. Az Adattár II. része Úrbéres birtokok. Községi adatsorok megyénként címet viseli. Ebben a részben a birtokosokat, azok úrbéres birtokainak kiterjedését, továbbá a jobbágy- és zsellérháztartások számát megyék, illetve azon belül is helységek szerint sorolja fel. A második kötet majd teljes egészét kitevő III. rész Úrbéres birtokkal rendelkező földesurak és birtokaik cím alatt úrbéres földesurakat és birtokaikat a birtoktestek méreteivel együtt - a II. részhez hasonlóan - megyénként, továbbá helységenként teszi közzé. A három részből álló Adattárt végül saját tervezésű, színes térképsorozat egészíti ki. A községhatáros alaptérképeken az érintett vármegyék nagyobb birtokai, uradalmai rajzolódnak ki.

Az Adattár azonban nem csak nyomtatott formában, hanem a könyvhöz mellékelt CD-ROM segítségével is kutatható, ami megegyezően a kötet szerkezetével négy részre tagolódik:

812 TÖRTÉNETI IRODALOM