Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Erős Vilmos - Törő László Dávid: Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker III/813
az előzőleg már említett három adatbázisra és a térképsorozatra. A CD-n található program lehetővé teszi, hogy az adatbázis kezelője megyék, helységek vagy birtokosok nevére, illetve numerikus adatokra (számértékre és tetszőleges intervallumokra) keressen rá „egyszerű” vagy „bővített” keresés formájában. így például a felhasználó rákereshet az 500 és 100 hold közötti birtokot viselő földesurakra, vagy az egy teleknél kisebb birtokkal rendelkezőkre is. A III. rész Adattára további lehetőséget tartogat a kutató számára, hiszen egy birtokos birtokainak az összességét vagy csak egyes birtokokat teheti keresésének alapjává. A terjedelmes adatbázisokat egy nagyobb lélegzetű tanulmány előzi meg, ahol a szerző vázolja a kutatás jelentőségét, a feldolgozás módszerét, az adatbázis felépítését, a birtokviszonyok főbb statisztikai jellemzőit, továbbá külön taglalja az említett birtoktípusokat, azok nagyságát, arányát, megoszlását és regionális különbségeit. Ezek alapján a nemesi birtokviszonyok leginkább szembetűnő jellegzetessége a nemesi nagybirtok túlsúlya, hiszen az úrbéres állomány közel felét (47%) ez tette ki, sőt e kategórián belül a legnagyobb latifundiumok keretei között koncentrálódott: 10000 holdnál nagyobb földbirtokkal 62 földesúr rendelkezett, akik a feldolgozott birtokállomány kétötödét mondhatták magukénak. Magas birtokrészesedési arányuk — Békés, Csongrád, Árva megyét kivéve — túlnyomóan dunántúli megyékben volt jellemző. Az elemzés kimutatta azt is, hogy a nagybirtokosok zöme főként magyar főrangú családból kerültek ki, ami viszont azt a közvélekedést cáfolja, hogy a nagybirtokos arisztokrácián belül magas volt az indigena családok aránya. Az adatsor ezen felül kézen foghatóvá tette a gyakran összemosódó nagybirtokos és arisztokrácia kategóriáit is. A vizsgálat tanulsága szerint a főrangú birtokosok egyharmada számított tehetősnek, a másik harmada a középbirtokos, míg a többi a kisebb középbirtokos jövedelemszintjén élt. Fónagy hasonlóan fontos megállapításokat tett a középbirtokosok kategóriáját illetően is, hiszen amíg a nagy latifundiumok túlsúlya meghaladta az eddigi becsléseket, addig a bene possessionatus nemesség esetében lefelé szükséges korrekcióval élni, hiszen a középbirtok alsó határán egyre többen bírtak egyre kisebb birtokokat. Miközben tehát a nagybirtok és a középbirtok határán, illetve a középbirtokosok között egyaránt megtalálhatóak a nagybirtokos arisztokrácia kisebb vagyonú tagjai és jómódú középbirtokosság elitje, addig a réteg alsóbb kategóriában elhelyezkedők csak kivételes esetben álltak kapcsolatban a nagybirtokos családokkal és kapcsolataik sokkal inkább a kisebb középbirtokosok rétegét szőtték át. A középbirtokosok jellemzően a Felföld középső és keleti, illetve Tiszántúl északi megyéiben regisztrálhatóak, a dél-magyarországi megyékben viszont hiányzott vagy csak vékony rétege alakult ki. Az utóbbi megyék birtokstruktúrájának alakulását tekintve érdemes lenne további vizsgálatokat végezni megyei források bevonásával. Az úrbéres földdel rendelkező nemesek legalacsonyabb, de egyben legnépesebb csoportját a 100 hold alatti kisbirtokosok, töredékbirtokosok, a jobbágytelekkel sem bíró úrbéres zsellérek felett uraskodó nemesek adják, akik az összeírásban szereplő nemeseknek csaknem kétharmadát jelentik. Az elkészült adattár és annak elemzése több ponton rávilágít arra, hogy a vagyoni és társadalmi státusz nem feltétlen esett egybe a rendi társadalmon belül. A térképen is ábrázolt birtokok nagy része, főként a közép- és kisbirtokok (nagyságuk, elhelyezkedésük, széttagoltságuk alapján) leginkább csupán a járadélkoltató rendszer révén termelhettek jövedelmet. A hatalmas adattömeg kutathatóvá tétele és az informatív adatsorok mind társadalom-, mind gazdaságtörténészek és mind a helytörténet művelőinek értékes forrása lehet. A helytörténészek számára pedig külön feladatként szolgálhat az itt közölt adatok helyi, megyei szinten történő további csiszolása, finomítása. TÖRTÉNETI IRODALOM 813 Szilágyi Adrienn LAJOS THALLÓCZY, DER HISTORIKER UND POLITIKER Hrsg. Dzevad Juzbasic - Ress Imre. 1. Auflage, Sarajevo-Budapest 2010. 262 o. THALLÓCZY LAJOS, A TÖRTÉNÉSZ ÉS POLITIKUS Az utóbbi években örvendetesen megnőtt a dualizmuskori, illetve a 19.századi magyar történetírással kapcsolatos érdeklődés. Ez kiteljed mind a szóban forgó időszak intézményrendszerére mind az ekkor lefolyt tudományos vitákra, a különböző irányzatokra, de egyes kiemelkedő,
