Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Deák Ágnes: Die Protokolle des Osterreichischen Ministerrates 1848-1867. II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 5. 4. Juni 1851 - 5. April 1852. III/802
Anhalt-Zerbst szabadcsapat, bizonyára Wrede tévedésének átvételeként. Ugyanitt a Condé-légióról megemlíthető, hogy francia hadifoglyok között (Magyarországon is) is toboroztak soraiba. A jóhiszemű recenzensnek is jólesik, ha beleköthet mégoly kevés fogalmi kérdésbe. A sokszor előforduló „front” szó használata ebben a korban, noha tudjuk, mire gondol a szerző, anakronisztikus és megtévesztő. A 41. oldal magyarázó szövegében először és utoljára bukkan fel a „tábori püspökség” fogalma, s ez általánosításokra adhat alkalmat, mivel tábori helynökség lenne a korrekt kifejezés. Párhuzam vonható a helytelen nemesi felkelés, ill. a helyes inszurrekció szóhasználattal, mint a 15. oldalon Nagy-L. utal rá. A privátkadétokat (41.) nem számítanám közlegényeknek, hiszen nem botozhatták őket, külön szállásuk volt, s egyenruha-kiegészítőik is megkülönböztették őket. A 219. oldalon a tüzérség törzsénél véleményem szerint nem matematikaprofesszor, hanem matematikatanár volt állományban. A fegyvernemnél maradva, a 221. oldalon a Kinsky táborszernagy nem egyszerűen tüzérségi igazgató, hanem tüzérségi főigazgató. A 238. oldalon a „Schopper” hajóácsnak felelhet meg a hidászoknál. A munka a műhelyfázisban, míg eljutott eddig a jól szerkesztett, tetszetős és tartós könyvformátumig, észrevételeket kapott az „oláh” szóhasználat kényes volta miatt. Az esetleges olvasói bírálatoknak a szerző a 89. o. 260. lábjegyzetében elegánsan elejét veszi. Végül, a Bánát-Bánság elnevezésnél hagyjuk meg számára a jogot, hogy előbbit részesítse előnyben, csakúgy, mint minősítettebb esetként a szabados kifejezést használja az őrvezető és a századoshadnagyot az alszázados helyett. Lenkefi Ferenc DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 1848-1867. II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 5. 4. Juni 1851 - 5. April 1852. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kletecka und Anatol Schmied-Kowarzik. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 2013. 739 o. Az osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadásának munkálatai a finisbe értek. Az elmúlt évben megjelent a Felix zu Schwarzenberg herceg irányította minisztérium utolsó hónapjai üléseinek jegyzőkönyveit tartalmazó kötet is, amivel 1848-tól egészen 1861 februárjáig egy megszakítással hozzáférhetővé váltak az e korszak kutatásához alapvető jelentőségű források. E kötet is Thomas Kletecka és Anatol Schmied-Kowarzik összeszokott szerzőpárosának gondozásában látott napvilágot a sorozatot jellemző gondos és megbízható filológiai munka nyomán, informatív jegyzetekkel, jól használható segédletekkel. Az 1851 júniusa és decembere közötti félév kiemelt fontosságú volt a kormányzati politika formálódásában, hiszen a megelőző hónapok előkészületei után ekkor szánja el magát az uralkodó az 1849. március elején deklarált alkotmány felfüggesztésére, majd visszavonására az állampolgári alapjogokról ugyanakkor kinyilvánított uralkodói irattal együtt. Ezekben a hónapokban formálódott az 1851. december 31-i szilveszteri pátensben meghirdetett „tiszta monarchikus elv”, azaz az uralkodó személyében összpontosuló „osztatlan hatalomteljesség”, amit a történettudomány kevésbé metaforikusán uralkodói abszolutizmusként ismer. Ebben a formálódásban a vezető szerepet nem a miniszterek játszották, hanem az ambícióktól fűtött fiatal uralkodó és Karl Friedrich Kübeck báró, az uralkodó személyes tanácsadó testületéként működő birodalmi tanács elnöke. A minisztertanács számára — némi túlzással — csak epizodista szerep jut, mégis tanácskozásaik jól rávilágítanak a birodalmi vezető elitet foglalkoztató problémákra és megoldási javaslataikra. Amit az utókor Bach-rendszerként ismer, valójában inkább Kübeck báró fejében fogant, mint a belügyminiszterében, akire a buzgó végrehajtó szerepe várt. A dokumentumokban a minisztertanács tagjai mindenekelőtt a császári akarat engedelmes végrehajtóiként állnak előttünk. Amikor 1851. augusztus 17-én az uralkodó személyes állásfoglalást követel mindegyiküktől az alkotmány felfüggesztésével kapcsolatban, egyedül Philipp Krauß báró pénzügyminiszter nyilvánítja ki, hogy az alkotmányra letett miniszteri esküjével nem egyeztethető össze a további hivatalviselés. Minisztertársai közül egyedül Leo Thun gróf vallás- és oktatásügyi miniszter kért gondolkodási időt, de neki sem elvi ellenvetése volt az uralkodói abszolutizmus kormányzati rendszerével, sokkal inkább az állami bürokratikus centralizáció erősödő elveivel nem értett egyet - s azután maradt a posztján. Augusztus előtt még Krauß testvére, az igazságügyi tárcát birtokló Karl Krauß lovag is fel-felemelte szavát egy-egy olyan intézkedés ellen, amely az alkotmány visszavétele előkészületeként jelenhetett meg a közvélemény előtt, ekko802 TÖRTÉNETI IRODALOM
