Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: Báró Eötvös József Eperjesen, 1837-1838 III/715
724 GÁNGÓ GÁBOR Sőtér Istvánnál bomlik ki az életrajzíró elődnél lelt „művelt város” állítmány. Végképp elszakadva a forrásoktól, minden alap nélkül tulajdonít e városnak kulcsszerepet Eötvös szellemi fejlődésében: „Eperjes olyasmit nyújtott Eötvösnek, amit se Buda, sem Ercsi, sem Miskolc nem nyújthatott”; ,,[c]sak Eperjesen válhatott véglegessé Eötvös szakítása azzal az aulikus, hivatalnoki környezettel, melyben családja már nemzedékek óta élt”; ,,[a]zt, hogy a polgárosodás nemzeti útjának történelmileg igazolt lehetőségei vannak Magyarországon: Eötvös számára Eperjes bizonyította be”57 és így tovább. Ezzel szemben úgy tűnik, Eötvös József írói és szellemi fejlődése a sályi magányban ment végbe, miközben Eperjesen éppen nem szakított a karrierje csúcsán álló apával és környezetével. Sőtér István harmadik állításáról, amelyre több bekezdésnyi reflexió épül Eperjesről mint a magyar polgárosodás mintavárosáról, a legvisszafogottabban fogalmazva is elmondható: immunis minden tényszerű kritikával szemben. Összegzés Eötvös Józsefnek nem volt eperjesi korszaka. Életét Borsod megyében rendezte be utazásából való visszaérkezése után. Kétségkívül többször megfordult Sáros megyében kerületi táblai ülnök korában: forrásadatunk 1838. június és 1838. október elejére nézve van, és nincs okunk kétségbe vonni az Életem és korom ama közlését sem, hogy kinevezése után 1837 végén ugyancsak megjelent Eperjesen. Leveleiben azonban a Pulszky Ferenc említette személyekre, eseményekre utalás nincsen, költői belső életébe egyedül Szalay Lászlónak engedett bepillantást. Ha volt is irodalmár kör Eperjesen, nem akkor volt, és Eötvös már csak ezért sem tartozhatott hozzá. A források szerint Sályon a család homokra épült anyagi helyzetéről látszólag tudomást nem vevő földbirtokosként és regényköltőként élt, míg Eperjesen hivatalnokként, Széchenyi támogatójaként és az apja tisztújítási fellépését előkészítő arisztokrataként lépett fel. Eötvös József pályakezdete a hivatali életre készülődés és az 1841-ig betöltött három hivatal jegyében áll, azok által tagolódik néhány éves korszakokra. Egyetemi évei, Fejér megyei aljegyzősége, a Magyar Udvari Kancellárián Bécsben betöltött gyakornoki, majd segédfogalmazói állása, és külföldi útja után az eperjesi királyi táblán elfoglalt tiszteletbeli ülnöki pozíciója szervezte nagy részint mindennapjait, utazásait, hosszabb-rövidebb tartózkodásait életének különböző helyszínein. Hivatalait bontakozó művészi hajlamai mellett fél szívvel vállalta, de, ahogy a szakirodalom mondani szokta, apja „unszolására” mégis vállalta. Az eperjesi epizód forrásai segítenek a legtöbbet annak a kettős kérdésnek a megválaszolásában, hogy iíj. Ignác miért erőltette e hivatalokat, és József miért vállalta azokat. Céltévesztettnek tarthatjuk az Eötvös-életrajzok ama korábbi stratégiáját, hogy a pályakezdetet az ókonzervatív apa politikai törekvéseinek és az ellentétes politikai érzületű fiúnak a konfliktusában ragadják meg. Nem arról van szó, hogy ifj. Eötvös Ignác a maga kétségkívül szilárd és meggyőződéses ud57 Sőtér I.: Eötvös i. m. 50.
