Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: Báró Eötvös József Eperjesen, 1837-1838 III/715

725 varpárti nézeteit ráerőltette volna a fiára, illetve hogy azért helyezte volna őt, nem kis fáradsággal, új és új hivatalba, hogy nézetei átplántálásának sikerét legalább a világ előtt külső bizonyítékok által láttassa. IQ. Eötvös Ignác nem po­litikai meggyőződése tevékennyé ébresztésének vágyától vezérelve sietett, egy­re emelkedve, megyei és udvari hivatalokat vállalni, és fiának sem e motívum által indíttatva szerzett hasonló állásokat. Eötvös József ennél fogva nem is lá­zadhatott e törekvése ellen, sem Pruzsinszky József neveltjeként, sem később, pályakezdésének valamely más állomásán. IQ. Eötvös Ignác legfőbb és legmélyebb törekvése családjának felemelésére és felemelkedett pozícióban tartására irányult. Mivel családjának „régisége”, alig egy évszázadra visszatekintve vállalható családfája (amely nem holt levél­tári adat volt a kortársak számára, hanem eleven, mindenki által ismert és elle­nük fordítható tény), illetve birtokainak mágnásokhoz képest szerény kiterje­dése és jövedelme nem nyújthatott elégséges támaszt az ambíciókhoz, ezért a felemelkedés és fennmaradás legfontosabb egzisztenciális alkatrészévé a hiva­tal vált. A hivatal adott számára (mint apja, id. Ignác számára is) elegendő ha­talmat ahhoz, hogy a körülötte állók évtizedeken át hízelgéssel, sőt mi több, hétszázezer forintnyi értékben, névleg kölcsönnel, valójában soha vissza nem térített adománnyal járuljanak hozzá a család csillagának a fenntartásához. Arisztokratához méltó hivatalt viszont csak az uralkodó adhatott, és csak an­nak adott, aki az ő érdekeit szolgálta. Eötvös Józsefnek és öccsének kellett vol­na az apa haláláig vagy visszavonulásáig olyan magas polcra emelkednie, hogy hatalmuk továbbra is elfedje az adósságokat, már amennyiben a magyar politi­kában minden maradt volna a régiben. Miképpen lázadhatott volna a fiatal Eötvös József egy olyan helyzet ellen, amelynek ő maga is a haszonélvezője volt, és amelyben a lázadás egész családját tette volna tönkre? Eperjesi hivatala e tekintetben megismételte bécsi dilem­máit: az apa által szerzett állást kellett összeegyeztetnie szépirodalmi ambíciói­val, ám úgy, hogy időközben apja is hatalmasabb lett, írói tehetsége is jobban ki­bontakozott, és ráadásul érdeklődése harmadik vonzásköreként megjelent a hazai közéleti tevékenység is. A pályakezdő korszak fő jellemzője az apa elleni állítólagos lázadás és a vele való szakítás helyett éppen az, hogy a fiatal Eötvös József sikeresen el tudta odázni a hivatástisztázó döntést egészen 1841-ig. Má­sok döntöttek helyette, amikor a felhalmozódó adósságok súlyát kihasználva le­rombolták a családi egzisztencia épületét, vele rántva a hivatalokat, és a hivata­lokkal a nemzedékekre tervezett családi felemelkedés vezéreszméjét. BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF EPERJESEN, 1837-1838

Next

/
Oldalképek
Tartalom