Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: Báró Eötvös József Eperjesen, 1837-1838 III/715
vül egyike az Eötvös-kutatókat legtöbbször zavarba ejtő elbeszélő forrásoknak, azonban a jelen esetben a zavar forrása nem Pulszky rossz emlékezetében, hanem az adatait kettős vonatkozásban is jogosulatlanul túlinterpretáló életrajzírók önkényében rejlik. Közlései a követekezők. 1837-ről szólva írja, ,,[e]kkor Pepi jött Eperjesre, apja kineveztette őt tiszteletbeli ülnöknek a kerületi táblánál”42: ez vonatkozhat novemberre azzal a megkötéssel, hogy november 6-án Eötvös bizonyosan Miskolcon időzött. „[Tjélire azonban visszament Budára”43 - folytatja az emlékezést; jelzi, hogy télen Eötvös nem tartózkodott huzamosan Eperjesen, még ha nem tudhatja is, hogy Eötvös közben másfelé is járt, ahogyan a levelezés mutatja. Mivel az 1838 márciusban, az árvíz alatt kelt eseményekre úgy emlékszik vissza, hogy ,,[a]zok közt, kik e napokban kitüntették magukat, Eötvös Pepi nevét is olvastuk”44, azért állíthatjuk, hogy Eötvös márciusban nem volt Eperjesen, hiszen akkor nem olvasni kellett volna róla a híreket. Mindezzel egybevág a következő említés, amely szerint „[mjidőn Eötvös ismét Eperjesre jött, fölkerestük azon kis irói kört, amely ez időben itt keletkezett.45 Majd ugyané kör tagjairól említi: „bevezettem őket Eötvöshöz”.46 Pulszky testimóniumát össze lehet egyeztetni a borsodi és eperjesi forrásokkal; alaptalan azt feltételezni rá hivatkozva, hogy Eötvös József 1838 java részét ott töltötte volna. Erre az irodalmi-értelmiségi kör és a pezsgő eperjesi élet leírásának kibontásához volt szükség - de éppen erre nézvést nincsen semmi forrásadatunk. Pulszky a Kerényi Frigyesre vonatkozó „nálok fiatalabb” jelző közbeiktatásával (hiszen az ő szerepeltetése a csoportképen végképp valószínűtlen), illetve ,,[r]égibb időkben”47 történt eseményeknek az 1838-as tablóba rajzolásával maga is árulkodón mutatja, hogy elbeszélése inkább montázs-szerű korrajz, semmint krónika. A coetusról adott beszámoló az egyes életrajzok ismeretében valóban nem vehető készpénznek. Eötvös és Trefort 1837 őszén is722 GÁNGÓ GÁBOR 42 Pulszky Ferenc: Életem és korom I-IV Bp. 1880-1882. I. 138. 43 Pulszky F.-. Életem i. m. I. 138. 44 Pulszky F: Életem i. m. I. 139. 45 Pulszky F: Életem i. m. I. 144. kiem. G. G. 46 „Midőn Eötvös ismét Eperjesre jött, fölkerestük azon kis irói kört, mely ez időben itt keletkezett. Kapy István, a megye főjegyzője érezte, hogy a latinság helyébe lépő magyar irály követelményeinek a megyei aljegyzők alig felelnek meg s azért írnokúl fölfogadta Sárossy Gyulát, Vachott Sándort és Imrét, kik épen ekkor végezték el jogi tanulmányaikat az eperjesi collegiumban. Mind a hárman a vármegye házánál laktak, hol őket a nálok fiatalabb Kerényi Frigyes szokta fölkeresni. Nekem is sokszor fölolvasták költeményeiket, ismertem tehetségöket, s bevezettem őket Eötvöshez, ki csakhamar kieszközölte, hogy atyja, a főispán, az első üresség betöltésénél Sárossy Gyulát másod aljegyzőnek nevezte ki. Az eperjesi collegium minden felsőbb lutheránus tanintézetek közt mindig legjobban tartotta fenn a magyar szellemet, mindamellett, hogy a magyar fiúk épen azért küldettek oda, hogy a német szót tanúlják meg. Régibb időkben Kossuth Lajos járt e collegiumba, Kazinczy Gábor iskolatársam volt, s midőn még a rhetorikát járta, arról álmodozott, hogy Cicero philosophiai munkáit a Tudós társaság számára lefordítja. Székács töltött itt egy évet mint nevelő, Haán a békésmegyei derék történelmi búvár több időt, mint tanuló, Greguss sophia prefessora mindig szította a magyar szellemet, Vandrák pedig, ki helyébe lépett, midőn előde a pozsonyi tanszékre hívatott meg, különösen ügyelt arra, hogy az ifjak a magyar olvasó körben a magyar nyelvet míveljék.” Pulszky E: Életem i. m. I. 144—145. 47 Pulszky F: Életem i. m. I. 144.
