Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
710 TINKU BALAZS ban már nem vett részt a flotta, a lassan kibontakozó görög felkelés „kezelésében” viszont igen. Említést érdemel még az 1820-as kínai kereskedelmi expedíció is, ami az első német anyanyelvű kapitány, Seraphin von Pöltl vezette (lefegyverzett) Carolina fregatt vitt véghez. A vállalkozást sikerként lehetett volna elkönyvelni, ha a visszaúton nem halt volna meg kolerában a legénység fele és a kapitány is. 6. Kitekintés és konklúzió 1815 után Metternich megelégedett az itáliai Habsburg befolyás azon formájával, amit elért a kongresszuson. Párma, Modena és Toszkána lojalitása Habsburg uralkodóikkal egyértelmű volt, I. Ferdinánd198 nápolyi király pedig szövetségi szerződéssel kötelezte el magát 1815-ben. Egyedül a Pápai Állam és a Szárd-Piemonti Királyság vonta ki magát tudatosan a Habsburg befolyás megerősítéséből, bár Consalvi bíboros, pápai külügyi államtitkár a pro-Habsburg külpolitikát preferálta.199 Ez a viszonyrendszer az 1821-es itáliai mozgalmakkal megrendült. A Habsburg befolyás Nápolyban teret vesztett, így Metternich abból a célból helyezte át a laibachi konferenciát Veronába, hogy az „itáliai kérdést” a korábbinál hatékonyabban is megtárgyalhassák. Két elérendő célt tűzött ki; a felkelések (vélelmezett) bázisát adó szabadkőművesek elnyomását, és egy német mintára kidolgozandó itáliai konföderáció létrehozását. Ez utóbbi intézmény azzal az előnnyel is kecsegtetett, hogy könnyebben rá tudja szorítani az itáliai államokat az amalgamáció metternichi képzetére vagyis az itáliai Habsburg-befolyás intézményesült keretet nyert volna. A körülmények nem kedveztek, az érdekelt nagyhatalmak és az érintett uralkodók pedig nagyrészt ellene voltak a terv megvalósításának, így a kezdeményezés végül elbukott.200 Metternich Itália-politikájának legnagyobb paradoxona azonban nem az olasz államokkal kapcsolatos, hanem a Habsburg Monarchia tradicionális vetélytársával, Franciaországgal. A forradalom-ellenesség jó ütőkártyát biztosított Ausztriának, de az amalgamáció kétélű fegyver volt Metternich kezében. Franciaország az elvesztett itáliai befolyását épp az átemelt társadalmi rétegek szimpátiája révén kívánta visszaszerezni, amely rétegek — idővel — nem kevés nosztalgiával gondoltak a napóleoni idők eszmei örökségére. Tehát az a helyzet állt elő, hogy Ausztria beemelte ezt a réteget a helyi hatalomba, hogy elejét vegye egy forradalomnak, ám Franciaország — a Bourbon-restauráció ellenére — érdekelt maradt ezen rétegek forradalmi-nacionalista törekvéseik támogatásá-198 Első felesége, Mária Karolina, Mária Terézia lánya 1814. szeptember 8-án hunyt el. Az év novemberében feleségül vette Lucia Migliaccio-t nagy botrányt okozva, ami a nápolyi-osztrák kapcsolatok romlásához vezetett. 199 Alan Reinerman : Metternich, Italy and the Congress of Verona, 1821-22. In: The Historical Journal. 14/2. (1971. jún.) 265. 200 A kulcsfontosságú orosz jóváhagyás elérését épp a görög felkelés kitörése húzta keresztül, a konferencia időtartamára pedig a spanyol kérdés nőtte ki magát. A konferenciára szokás úgy tekinteni, mintha a spanyol kérdés rendezése lett volna a legfontosabb célja, ami csak részben igaz. Kezdetben az itáliai rendezés nagyobb súllyal esett latba az érdekegyeztetések során.
