Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
708 TINKU BALÁZS A császári-királyi haditengerészet ideiglenes parancsnokának egy francia emigránst, Joseph L’Espine186 altábornagyot nevezték ki 1814. április 25-én, aki már korábban kétszer is betöltötte ezt a posztot, de kevés eredményt tudott felmutatni júliusi távozásáig. Utódja, August de Conninck187 vezérőrnagy egyáltalán nem volt irigylésre méltó helyzetben; kevés pénzügyi forrás állt rendelkezésére és Sylvestro Dandolo188 személyében a sértett velencei tisztek gáncsoskodásával is számolnia kellett. Dandolo a príma dominazione idején rövid ideig a császári-királyi haditengerészet parancsnoka volt, de Conninck pedig a beosztottja. 1814-ben azonban a ranglista miatt megcserélődtek a szerepek, amit — a híresen gőgös — Dandolo képtelen volt megemészteni. Dandolo évtizedekig mételyezte a haditengerészet munkáját intrikáival, hogy újra főparancsnok lehessen. Halála előtt négy héttel, életének 82. évében, negyvenkét évvel az 1805-ös parancsnoksága után ezt újra el is érte. A tárgyalt időszakban a tengerésztisztek nagyjából 70%-a olasz anyanyelvű volt,189 negyedük nem szolgált sem a velencei, sem a francia-itáliai haditengerészetnél, negyedük viszont megjárta mindkettőt.190 A vezényleti nyelv az olasz maradt. A kétségtelen olasz-velencei túlsúly és a flotta Velence-központúsága dacára mégis igen problematikus haderőnemmé vált a régi-új haditengerészet. Az 1810-ben alapított Tengerészeti Akadémia (Collegio di Marina di Venezia) nemcsak fennmaradt, hanem az olasz vezetés is érvényesült falai közt.191 De Conninck 1814-es javaslata, miszerint a német nyelv legyen választható tanegység, süket fülekre talált, a régivágású velencei tisztek pedig nem mutattak hajlandóságot a német nyelv elsajátítására. Dandolo sem tanult meg németül soha. Mindezeken túl a haditengerészet a velencei túlsúly révén megörökölte ugyanazt a társadalmi problémát is, amitől már a Köztársaság is szenvedett; a belterjességet. A tisztikar tagjait keresztül-kasul átszőtték a rokonsági szálak, ami egy zárt, kasztszerű jelleget kölcsönzött a haditengerészetnek.192 Ráadásul az Akadémia alacsony létszámú évfolyamait szinte kizárólag az ő gyerekeik alkották, így még inkább megnehezítve a változást. Ez az erős belterjesség ké186 Joseph L’Espine (1761-1826) avignoni születésű francia tengerésztiszt, aki 1797-ben lépett Habsburg szolgálatba. Az Udvari Haditanács tengerészeti osztályát vezette 1805 és 1809 közt. 187 August de Conninck (1761-1844) flamand származású tengerésztiszt 1786-tól szolgált a császári-királyi haditengerészet kötelékében. 1806 és 1807 közt helyettes főparancsnok, 1814-tol 1824-es nyugdíjba vonulásáig pedig főparancsnok. Felesége magyar (Jeszenszky Teréz) volt. 188 Sylvestro Dandolo (1766-1847) ősi velencei család sarja, a család négy dózsét is adott a Köztársaságnak. Velence bukása idején kapitányi rangban átlépett a császári-királyi haditengerészetbe, amelynek négy hónapig az ideiglenes parancsnoka is volt 1805-ben. 1809 után a francia-itáliai vezetés bizalmatlan volt iránta, így nem kapott vezető pozíciót. 1823-ban a nápolyi hajóraj, 1826-tól 1829-ig a Levante-flottilla parancsnoka. 1829-tol ellentengernagy, 1836-tol altengernagy, de beosztásban mindvégig csak (1824-tol fo-)parancsnokhelyettes. 1847 október-novemberében, haláláig, ismét a flotta ideiglenes főparancsnoka. 1844-tol aranygyapjas lovag. 189 Ezután következtek a délszlávok megközelítőleg 20%-os aránnyal és végül az osztrák-németek 5-10%-kal. 190 Sondhaus, LEmperor. 63. 191 1814 és 1848 közt a 9 igazgatóból 4 velencei, 4 korfui és egy német származású volt. Lásd: http://www.assomorosini.it/storia.php (elérés: 2013. október 14.) 192 Krámli M.: Haditengerészet. 13.
