Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 707 volt az olasz tisztek valódi beemelésére a császári-királyi hadseregbe, a Királyság fennállása alatt ez a terv mégsem hozta meg gyümölcsét. A haditengerészet Velence bukásával az 1797-es campoformioi béke révén182 a Habsburg Monarchia sikeresen rátette a kezét a teljes velencei hadiflottára, ám a némileg kétes állapotú hadiflotta azonban villámgyorsan elenyészett az 1805-ös pozsonyi béke után. Az 1814-ben megszerzett és megörökölt francia-itáliai hadihajók jobb állapotban voltak, mivel az Itáliai Királyság nem hanyagolta el a haditengerészetet. Velence 1814. április 20-i kapitulációja után tíz sorhajó, nyolc fregatt, tizennégy brigg került zsákmányként az osztrákok kezébe.183 Ezen felül több hajó félkész állapotban állt a sólyákon és a velencei Arzenál kitűnő állapotban, teljes felszereléssel.18' Metternich és a császári vezetés úgy vélte, felesleges sokat költeni a hadiflottára, mivel Nagy-Britannia — mint szövetséges — egyébként is uralja az Adriát a Jón-szigetekkel, másrészt pedig a Monarchia szárazföldi nagyhatalom, nincs szüksége támadó, csak csekély partvédelmi flottára. A Haditanács ideiglenes tengerészeti bizottsága is így vélekedett, amikor egy 3 fregattból és 3 briggből (!) álló hadiflottára tett javaslatot. Ez a keret végül 2 fregattra és 8 briggre emelkedett 1817-ben, a „feleslegessé váló” hadihajókat pedig részben eladták, részben pedig lebontották.185 Jól szemlélteti a haditengerészet mostoha megbecsültségét, hogy éves költségvetése átlag 1.5 millió guldenből állt, szemben a hadsereg gyakran 60 millió gulden feletti költségvetésével. Természetesen nemcsak hajókat, hanem tengerészeket is örökölt a Habsburg Monarchia. A tisztek jelentős része szolgált a prima dominazione idején, de ez nem jelentett feltétlenül előnyt. Sőt, a campoformio-i és pozsonyi békék folytán ez a tisztikar két csoportosulásra szakadt; azokra, akik 1806-ban átléptek az Itáliai Királyság szolgálatába és azokra, akik megmaradtak a Habsburg oldalon. Ez utóbbi csoport 1809 után a császári-királyi hadsereg kötelékébe került át, majd 1814 után vissza a haditengerészethez. A feszültség döntően a ranglistán való előmenetelből eredt, mivel akik mindvégig Habsburg oldalon maradtak, magasabb pozícióba jutottak kevesebb tapasztalattal, mint a napóleoni oldalt választók. 182 Fontos megjegyezni, hogy a lunéville-i béke (1801) csak megerősítése a campoformio-inak, mivel nem módosítja a határokat, hanem szigorítja. 183 Beszédes adat: 1798 januárjában a bevonuló osztrák csapatok 10 sorhajót és 7 fregattot zsákmányoltak. Krámli Mihály: A császári-királyi haditengerészet, 1797-1866. (a továbbiakban Krámli MHaditengerészet.) 5. és 11. (Letölthető innen: http://epa.oszk.hu/00000/00018/00005/pdf/ kramli.pdf elérés: 2013. október 14.) 184 Nem sokon múlott az, hogy a hajókat és a hadianyagot a britek szerezzék meg, mivel Sir John Glover ellentengernagy, a blokádot vezető flotta parancsnoka magának követelte őket. Az itáliai-francia flotta parancsnoka azonban utasítást kért Eugéne de Beauharnais alkirálytól, aki azt a parancsot adta, hogy minden hadianyagot és hajót az osztrákoknak kell átadni. Nafziger, G. -Gioannini, MNorthern Italy. 227. 185 Krámli M.\ Haditengerészet. 12.
