Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830 III/625
636 MARKÓ RICHÁRD le, de áthaladhatnak.38 Másodikként arról tárgyaltak, hogy a zsidók megkapják-e a jogot arra, hogy házak és telkek felett tulajdonjogot szerezzenek. A tulajdonszerzési jog szabályozása ugyanakkor mindenhol a helyi törvényhatóságok jogkörébe tartozik, és itt mivel a földbirtokosoknak vannak tulajdonaik, ezt a helyi döntéshozókra kell bízni. Ugyanakkor mivel a kereskedelem közjogi kérdés, erre jogosítványokat kapnak, akár csak a keresztények. A szabad királyi városokban viszont, mivel itt székhellyel kell rendelkezni mind a kereskedelmi, mind a kisipari tevékenységhez, tulajdonszerzési jogot kell adni a zsidóknak. Erre azonban biztonsági okokból külön területet kell kijelölni, ahol boltot nyithatnak és kereskedelmi tevékenységet folytathatnak. Harmadszor a céhekbe történő felvételeikről tárgyaltak. Mivel az ipari tevékenység minősége csak céhes keretek között szavatolható, céhszerű keretek között szabad ipari vállalkozást üzemeltetniük. Negyedszer a zsidóknál alkalmazott keresztény beosztottakkal kapcsolatban kimondják kiegészítésképpen, hogy módot kell rá találni, hogy a szolgák tanítóhoz járhassanak. Ötödször a hivatalos nyelvhasználatuknak és családnevük felvételének ügyében kimondják, hogy erre sort kell keríteni, és a leendő törvény 8. §-ába kell foglalni, hogy ezáltal is érvényre juttassák sürgető fontosságát. Hatodszor a vándorló zsidókra vonatkozólag elfogadják a javaslatot, miszerint az iparosokat és gazdag kereskedőket leszámítva a lakóhellyel nem rendelkezők nem kapnak bebocsátást az országba, vagyis hogy nem lakhatnak az országban.39 Hetedszer megállapítják, hogy a zsidók helyzetének rendezése miatt okafogyottá vált a türelmi adó intézménye. Csak az a kérdés, hogy ha részt vesznek a közteherviselésben, ki lehet-e vetni rájuk ezen felül még kamarai adót is. Mivel ez királyi bevételnek számít, nem lehet róla lemondani, és az adónem megtartását II. József előírásai is tartalmazzák; mégis a kereskedelmi tevékenységre káros lenne, ha további terheket raknának a vállukra. Ezért arról határoznak, hogy a vagyoni osztályok szerinti türelmi adót — mint ahogyan II. József rendelete is kimondta korábban — kamarai adóként fizessék a továbbiakban, külön egyéb terhelés nélkül. Ennek megfelelően a törvényjavaslat szövegét módosítják.40 A bizottság által az ülésen módosított Haller-féle tervezet a végső formájában a következőképpen nézett ki. 38 1792-ben több megye is, mint például Liptó, Nógrád, Hont igyekezett érvényt szerezni a már korábban hozott helytartótanácsi rendeleteknek, és a megyei közgyűléseken hozott folyamodványokkal a Helytartótanács elnökéhez, a nádorhoz fordultak azoknak betartatásáért. Hont vármegye az 1792. július 20-án, a Kemencén tartott közgyűlésén például hivatkozik azon korábbi rendeletre, mely a bányavárosok és azoknak 7 mérföldes körzetéről rendelkezik. A megye sérelmezi, hogy a zsidók nem tartják be a rendelkezéseket, és az Ipoly folyón túl bemennek Ságra, Túrra és egyéb helyekre, mely elvileg nekik tiltva van. „Úgy nézzük mi a zsidókat, mint embereket, de mindazon által... mind addig még az ország s fejedelem által másképpen nem intéztetik, megyénkben pedig semmi egyéb helyes jussok nem volt, hanem az Ipoly vizéig való kereskedések.” MNL OL, C55, 68. cs. föl. 15. 8-9. 39 A Zalaegerszegen 1791. február 22-én összeült nemesi közgyűlés a kóborlás ügyében külön kérelemmel fordult a Helytartótanácshoz: „A kóborló és koldus zsidók által a közjónak okoztatható terhnek el távoztatására, jelen való köz gyülekezetünkben rendeltük, hogy a megyénkbéli földes urak ez illyeneknek tsak kevés időre is helyt és szállást ne engedjenek, melly hasznos végzésünknek, hogy annyival inkább sikére légyen, Királyi Herczegségednek, és a Fölséges Magyar Királyi Helytartó Tanátsnak alázatossággal könyörgünk, hogy a többi vármegyékben is ez eránt hathatós rendeléseit megtenni kegyelmessen, és kegyessen méltóztasson.” MNL OL, C55, 66. cs. föl. 2. 261. 40 Opus excelsae deputationis regnicolaris in publico-politicis... 1826. 27-30.
