Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830 III/625
637 A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE ...1790-1830 A zsidók állapotáról a királyi Magyarországban és ahhoz kapcsolt részekben Hogy a Magyar Királyságban visszamenőleg századok óta lakó zsidók helyzete a közjó és saját biztonságuk tekintetében rendezve legyen, a rendek O Szent Felségével egyetértésben elhatározták, hogy a zsidókat keresetmódjukban és a kereskedelemben akadályozó törvények, valamint a városok és törvényhatóságok zsidókat teljesen kizáró privilégiumai és statútumai megszüntetésével, a zsidóknak, kik jelenleg lakhatással bírnak, megengedtetik, hogy a Magyar Királyság területén, — a bányavárosok és a bányásztelepülések kivételével — napi, heti és éves vásárokat látogassanak, hasonlóan a keresztényekhez kereskedést űzzenek, mesterjogot szerezzenek, és a céhszabályok szerint ipart űzzenek; a szabad királyi városokban, úgy mint a privilegizált, földesúri bíráskodásnak alá nem vetett mezővárosokban, az illető helység közelebbről meghatározandó városrészeiben és utcáiban házakat vegyenek és tulajdonjoggal birtokoljanak; valamint a szabad királyi városok és privilegizált helységek egész területén — ide nem értvén a királyi regálékkal való közösséget — boltot tartsanak és kereskedést űzzenek, hivatali tisztségbe, a választópolgárságba vagy más egyéb közhivatalba bocsátassanak. Azon falvakban és helységekben, melyek földesúri bíráskodásnak vannak alávetve, a földesúr beleegyezésével házakat építhetnek, lakhatási jogot szerezhetnek, boltot nyithatnak és ipart űzhetnek; a szabad királyi bányavárosokban és azon helységekben, ahol aranyat és ezüstöt termelnek, lakhatásuk tiltatik, az átutazásuk azonban nem. A Dalmát-, Horvát- és Szlavónországban az 1729. évi 19. törvénycikkely rendelése fenntartásával az állandó lakhatási jog nem, azonban a kereskedés és kereskedelmi tevékenységük céljából a tartózkodási szabadság megadatik. A mózesi rítus szerinti szabad vallásgyakorlatukban senki által sem zavartathatnak vagy nyugtalaníttathatnak. A katolikus ünnepnapokon csak a nyilvános árusítástól kell tartózkodniuk, a zajtalan házi munkától azonban nem. Számukra tiltva vagyon, hogy a náluk szolgáló keresztényeket ünnepeik megülésében és istentiszteletük gyakorlásában akadályozzák. Saját iskolákat állíthatnak, amelyeknek — a hittan kivételével — a keresztény iskolák számára előírt normákhoz kell igazodnia. Azoknak, akik a tudományokban további előmenetelt kívánnak tenni, szabadságukban áll akadémiákat és egyetemet látogatni, és úgy a tudományokban, mint a szabad művészetekben fokozatot szerezni. Hogy a keresettel nem rendelkező zsidók száma a köz terhére ne gyarapodjék, következőleg csak azon idegen zsidók bocsáttatnak az országba, akik kézművesek, tehetősebb kereskedők, illetve akik legalább 1500 Forinttal rendelkeznek.41 1792. november 13-án Budán kelt levelében Sándor Lipót főherceg Ferenc császárhoz írott levelében arról számol be, hogy az országos bizottságok munkájában, többek között a közpolitikái bizottságban mik történtek az elmúlt időkben: „Nem tudok ma sok újat írni, ezért is nem írtam neked az elmúlt napokban. Tegnap összeültünk a közpolitikái [bizottságban], tárgyalás alá vettük és be is fejeztük ...a zsidókkal kapcsolatos ügyet [...] A zsidók végett megálla-41 Opus excelsae deputationis regnicolaris in publico-politicis.,.1826. 29-30., közli mégLöw, L.: Der jüdische Kongress... i. m. 34-36.
