Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830 III/625
634 MARKO RICHARD Az 1792. évi országgyűlés és a rendszeres bizottsági munkálatok Ezen az alig több mint egy hónapig tartó országgyűlésen a források éppen csak megemlítik a zsidókat, mely eset is csupán az irományokba bevett, a hadi szükségre adandó segítség iránti közös deputációnak jegyzőkönyvéből derül ki. A forradalmi Franciaország elleni háborúra készülő Ausztriának a magyar országgyűlés rendkívüli összehívására is szüksége volt, melytől pénzt és katonát kért. Az uralkodó az újoncok és hadisegély megadása fejében kész volt némi engedményeket is tenni a rendek részére. A 8. ülés írásai közt már meg is említtetik, hogy az 1741. évi 63. törvénycikk által megjelöltek hadi utánpótlásra kötelezettek. Ez azonban nem vonatkozik a zsidókra.36 Mindemellett természetesen ülésezett az 1791. évi 67. törvénycikk értelmében felállított regnikoláris bizottságok egyikeként a közpolitikái bizottság is. 1792. november 5-én a Sándor Lipót főherceg vezette közpolitikái országos bizottság36 3. ülésén gróf Haller József előadta a zsidók ügyét, majd ezt követően a november 12-én tartott 4. ülésen Haller előadta törvényjavaslatát a zsidókról. A zsidók állapotáról Magyarországban és az ahhoz kapcsolt részekben „A Magyarországon tartózkodó zsidóknak a lakozási jog és az azzal egybekötött jogok továbbra is a maguk épségükben meghagyatnak. Ennél fogva szabad lészen nekik minden szabad kir. városban s ezen országban s hozzá kapcsolt részeiben fekvő akármely helyen lakozni; eltöröltetvén Horváth-, Tóth- és Dalmátországok részére hozott ellenkező törvények, valamint minden ez ellen szóló privilégiumok. Nem lesz szabad azonban a zsidóknak a szab. kir. bányavárosokban sem annak környékén 7 mérföldig kereskedés v. akárminő okból menni, annál kevésbbé ott állandóan lakni, az ez ellen vétőkre három évi börtön hahogy már tsak maga a Zsidó nevezet is tsúfsággá vált.” Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, B7/3 79.31 (A zsidók 1807. évi folyamodványából, nyomtatvány). „Szidó, Jude, und Tzigany, Zigeuner, sind die verächtlichsten Schimpfwörter in dem Munde des gemeinen Ungars.” August Ellrich: Die Ungarn wie sie sind. Charakter-Schilderung dieses Volkes in seinen Verhältnissen und Gesinnungen. In der Vereins-Buchhandlung, Berlin, 1833. 24. „...daß die Ungarn gerade den Szidó als das verächtlichste Schimpfwort gewählt haben, ist auch nicht als ein Zeichen besonderer Hochachtung zu erkennen.” Ellrich, A.: Die Ungarn...i. m. 206. „A Tzigányok...a’ Sidó néppel együtt a’ homlokán hordja a’ megvetésnek bélyegét. így Magy. Országban a’ Tzigány, a’ ’Sidó...bizonyságjele annak, hogy, valamint egyes ember, úgy egész Nemzetek is az emberi méltóságnak póltzáról az alávalóságnak, alatsonyságnak...állapotjára leszállnak, ha a nemes emberi természethez illő módon nem betsültetnek, nem neveltetnek.” Magda Pál: Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistikai és geográphiai leírása. Trattner János betűivel ’s költségével, Pesten, 1819. 71-72. 35 Acta Comitiorum 1792. XIII. sz. 47. vö. Diarium Comitiorum 1792. 110. 36 Ezen bizottságba még az 1790-91. évi országgyűlésben lett beválasztva vö. Diarium Comitiorum 1791. február 8. 56. ülés 373. valamint még Acta Comitiorum 1791. LXXVII. sz. 591. „Az országgyűlés ki is küldte a bizottságot, melynek előadója gróf Haller József legnemesebb érzéstől áthatottan tanulmányozva az ügyet, előadásában kiemelte, hogy »hibái vannak a zsidónak, mert eddig megvettetett; általános a rossz vélekedés, de ez nem bizonyít ellenük, hisz azelőtt általános volt az a hit is, hogy a Nap forog a Föld körül; nem tételezhető fel, hogy az igaz Isten, kit imádnak, vétkeket parancsolt volna nekik« s javasolta, hogy megadassák számukra mindaz, amit folyamodásukban kértek, még a bányavárosokban is hetivásárokon való megjelenésük engedélyéért lépett sorompóba.” Venetianer L.: A magyar zsidóság...i. m. 93-94.
