Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
60 GÁBOR PÉTER November 28-án újabb tárgyalási fordulóra került sor. Három nagyobb tétel állt a megbeszélések középpontjában, úgymint 100.000 tonna szén, 4000 tonna koksz és 20.000 uncia (mintegy 623 kg) selyemhernyópete. A szén egy része, a koksz pedig teljes egészében már kitermelve, szállításra készen állt, de a terület (Pécs szénbányáinak környéke) még mindig szovjet ellenőrzés alatt volt, ezért minden szállítmány útnak indításához a SZEB engedélyére volt szükség. A kormány már továbbította a kérelmet a SZEB illetékeseinek, de kérték a jugoszlávokat, hogy ők is járjanak el hasonló módon a nagyobb nyomaték kedvéért. A jugoszláv delegáció ezt hamarosan meg is tette. Magyar részről azonban az is elhangzott, hogy a további termeléshez sürgősen bányafára volna szükség, amit alapesetben Csehszlovákiából kellene behozni, Pécs viszont jóval közelebb fekszik a jugoszláv határhoz, ezért felmerült, hogy Jugoszlávia további szénszállításokért cserébe meghitelezhetné azt. Szállítóeszközt — a fentebb említett okok miatt — a magyar fél ugyancsak déli szomszédjától kölcsönözne, de ezzel mindkét irányban meg lehetne oldani a transzportot. Déli irányba szén, északra pedig bányafa lehetne a rakomány. Jugoszláv részről ígéretet tettek a kérdés megvizsgálására. A közúti szállítás végcéljaként Újvidéket jelölték meg, a vasúti transzportok Mohácsig vagy Bajáig mentek, onnan uszállyal továbbították őket. Magyarországon mindkét szállítóeszközből hiány volt, ám korántsem volt biztos, hogy ezekből Jugoszlávia is megfelelő darabszámmal rendelkezik ahhoz, hogy néhányat ideiglenesen magyarországi szállítások céljára bocsásson közülük. A kereskedelmi és közellátásügyi miniszter képviselői ígéretet tettek, hogy intézkedni fognak az ügyben. Az árak kérdését Cicmil későbbi időpontban javasolta megvitatni. Ezt azzal indokolta, hogy az árkérdés csak egy a jóvátételi megbeszélések számos pontja közül. Sürgősebbnek tartották például gyógyszerek szállítását, ezekről listát is küldtek, amire a magyar fél a Népjóléti Minisztérium bevonásával kívánta kidolgozni a válaszokat. A selyemszállítás ügyében Pokornyék közölték, húszezer unciás mennyiséget biztosan nem fognak tudni szállítani. A magyar delegáció értesülései szerint Győr és Kapuvár környékéről mintegy 8000 uncia súlyú tételt tudnának biztosítani, az első évben csak ennek leszállítása lehetséges, ez viszont rövidtávon teljesülhet, mert rendelkezésre áll. A jugoszlávok a következő évre újabb rendeléseket adtak meg. Cicmil egyúttal a Vajdaságból 1941-től elhurcolt javakról is érdeklődött, különös tekintettel az újvidéki selyemgyár gépeire.27 A magyar delegáció tagjai végül is tisztázták Gavrilovic-tyal a jugoszlávok kifogásait. Közölték azonban azt is, hogy személyes megbeszélésekkel nem hidalható át az az elvi eltérés, ami a két álláspont között fennáll. A jugoszláv fél ugyanis ragaszkodik valamennyi tétel részletes technikai- és árelemzéséhez. Ez az iparpolitikai vizsgálat azonban irdatlan mennyiségű munkát és adminisztrációt követelne, ami magyar részről pillanatnyilag nem megoldható. Ráadásul a megrendelések engedélyezésénél egyéb szempontokat is figyelembe kell venni, 27 Feljegyzés a jugoszláv fegyverszüneti (sic) bizottsággal 1945. november 28-án jóvátétel ügyében tartott tárgyalásokról Pokorny altábornagynál. Jelöletlen irat, aláírás nélkül. Budapest, 1945. november 28. MNL OL XXDÍ-L-1-m 27. doboz, 146-149. lap.
