Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830 III/625
630 MARKÓ RICHÁRD a zsidók állapotáról addig is gondoskodva legyen, mig ügyök s némely szabad királyi városoknak őket érintő kiváltságai a legközelebbi országgyűlésen jelentést teendő országos bizottság által tanácskozás alá vétetnék és a zsidók állapotáról O szent felségének s a karok és rendeknek egyetértő akaratával intézkedés tétetnék: a karok és rendek O szent felségének jóváhagyásával határozták, hogy a Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjén voltak, megtartassanak és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”20 Az országgyűlést követő idők politikai hangulata mind a sajtóban, mind a bizottsági munkálatok terén alapvetően azt igazolta, hogy noha József halálával véget ért egy korszak, a felvilágosult gondolkodás és abból fakadó kormányzat még egy rövid időre megmaradt. A kilencvenes évek reformhangulata, illetve a zsidósággal kapcsolatos állásfoglalás időszerűsége nem csak az országgyűlésen, hanem a politikai irodalomban is éreztette hatását. „A reformerek egyelőre csak arra szorítkoztak, hogy a zsidót szolgai, elnyomott helyzetéből kiemeljék s ez által módot nyújtsanak neki ama hibái levetkőzésére, melyek épp a százados elnyomatás folytán lassankint természetévé válván képtelenné tették őt a nemzeti aspirációk megértésére, s ezen aspirációk megvalósítását célzó törekvések aktív istápolására.”21 Mindazon erők, melyek a rendi keretek közé szorította társadalom újjászervezésén fáradoztak, szerették volna a remélt átalakulás munkájába egy eddig tétlenségre kárhoztatott tényezőt, a zsidóságot is bevonni. E gondolatiságban már fellelhetjük ama főleg a XIX. század negyvenes éveitől a rendek részéről egyre inkább pártolt elképzelést, melynek lényege, hogy a zsidóságot is be kell vonni a nemzet egységébe, hogy ezáltal is erősödjék a magyar nemzettest. Ezen koncepció akkor kapott hangsúlyosabb szerepet, amikor is a szláv népek nemzeti ébredése, és a pánszláv eszmék terjedése sokakat elgondolkodásra késztetett.22 23 Mindez azonban csak egy olyan folyamat részeként volt elképzelhető, melyben a zsidóság az asszimiláció útján megindulva a fokozatos jogkiterjesztés eredményeként végül emancipáltatik. Az 1790-ben Johann Samuel Liedmann által a pesti kereskedelmi testület nevében Beschwerden und ohnmaßgeblicher Vorschlag, wie dem Handel in Ungarn aufzuhelfen wäre23 címmel megjelentetett írás is magát a társadalmat teszi felelőssé a zsi20 Acta Comitiorum 1790. Appendix vö. Corpus Juris Hungarici (Magyar Törvénytár) 1740-1835. Csiky Kálmán et alii...(Szerk.), Franklin-Társulat, Budapest, 1901. 187. 21 Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Franklin, Budapest, 1888. 611. 22 „Why were the Hungarian Jews encouraged to identify with the Magyars? The unusually large and liberal Magyar ruling nobility feard absorption by surrounding Slavic and Germanic peoples ... they were forced to accept allies — incluning Jews — where they could find them.” David Aberbach: The European Jews, Patriotism and the Liberal State 1789-1939. Routledge Jewish studies series, Taylor & Francis, New York, 2012. 77. 23 MNL OL, N 104, Ladula KKK. Fase. VI. Nro. 34. Néhány évvel később a híres göttingeni történész, Schlözer professzor közli gróf Almásy Pál egyik írását (Considerationes Comitis P. Almásy super statu commerciali Ungariae, tam relate ad industriam internam, quam et commercium externum.) Vom Handel des Königreichs Ungern címmel, melyben a gróf is kitér a zsidókra: „Gleichem ZunftGeist athmet auch die deutsche Schrift der Handelsleute in Pesth, die darauf abzweckt, die Zal der Groß- und Kramhändler einzuschränken, den Ausländem und Juden das Hausiren zu verweren
