Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
596 FENYŐ ISTVÁN Tocqueville és Mill szellemi befolyása a centralistákra, tovább nőtt előttem. Millről ugyan ismeretes Gál István értékes cikke, de hát az is Eötvös utolsó jelentős írásával hozza kapcsolatba Millt, én pedig a centralisták fiatalkori tájékozódásához szeretnék még valamit hozzátenni.9 Úgy gondolom, hogy a London Review-ben közzétett cikk (De Tocqueville on Democracy in America (1) 1835), amelyet Henry Reeve — utóbb Tocqueville állandó fordítója — ültetett át franciából angolra (magam pedig ezúttal úgyszintén magyarra), a tanítvány és a barát írása. Okos és szép cikk. Azzal kezdi, hogy a szerzőt semmi úgy meg nem ragadta az Egyesült Államokban, mint az állapotok egyenlősége. Ennek őszerinte is óriási hatása van a társadalom minden folyamatára. Fundamentális tény, amelyből minden más levezethető. A demokrácia korunk nagy és legfőbb kérdése, terjedése nem állítható meg. Egyetértőleg idézi Tocqueville tételét: a demokrácia felé mozgás a modern civilizáció hajnalával kezdődik, és azóta szüntelenül halad előre. Nyolc évszázadon át a társadalom hűbérurakra és kiszolgáltatottakra tagozódott; a hűbérurak minden voltak, a jobbágyok semmi. Ez időben és közvetlenül utána — szó szerint idézem Millt — „Minden lépés a civilizációban — az intellektus mindegyik győzelme — minden előrehaladás a gazdagságban - megsokszorozta sokak erőforrásait”. Most új elemek is keveredtek a társadalomba, olyanok, amelyeket azelőtt a világ sohasem látott. Az első időtől kezdve az olvasás hatalma kezdett behatolni az addig tunya tömegekbe. Minden egyén, aki birtokolja azt, amit tud, hozzájárulhatott ahhoz, hogy a sokaság is birtokolja. Mill, illetve Tocqueville rezüméje: a leckét a sokaság, ha megtanulja, sohasem felejti el. Az is, hogy a sokaság ereje legyőzhetetlen. Ám ki vonná kétségbe e zseniális szerzőpáros (és utánuk az Ellenzéki Kört is részben szervező centralisták) szó szerint idézendő igazát?: „... Az együttműködés képessége közös célra eddig a hatalom monopolizált eszköze volt a magasabb osztályok kezében, most a legfélelmetesebbé lett a legalacsonyabbakéban. Nem meglepő, hogy a társadalom tíz év alatt nagyobb haladást tett az egyenlőtlenségek kiegyenlítése terén, mint az utóbbi időben egy század, vagy előbb három-négy évszázadban.”. Az ifjú szerzők azt is hiszik, hogy egykor majd minden mesterséges egyenlőtlenség el fog tűnni, s csak azok maradnak, amelyek „a gazdagság természetes és elkerülhetetlen velejárói.” (Vajha; mondatja velünk azóta a tapasztalat.) A mai ember szívéből szól Mill és francia társa, amikor leszögezik, hogy mindehhez újra kell éleszteni a hitet, ha lehetséges, tisztítani az erkölcsöt, üzleti tudással pótolni a tapasztalatlanságot, a kormányt az időhöz és a helyhez alkalmazni, s módosítani azt a körülmények és a jellem szerint. Újabb sarktézis, amely az Uralkodó Eszmék ben is meg fog jelenni: egy új politikatudomány nélkülözhetetlen a megújuló világnak, (kiemelés tőlem F. I.) Mill szerint a demokrácia létezése sokáig láthatólag ismeretlen maradt. A törvényhozás a rosszat megsemmisítette, ahelyett, hogy a benne lévő rossz tendenciákat javította volna. Mindennek következménye volt szerzőnk szerint, hogy a demokratikus forradalom csak a társadalom anyagi részeire volt hatás-9 Gál István: John Stuart Mill magyar kapcsolatai. Filológiai Közlöny 1969. 211-220.
