Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
A JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949) 53 A hónap folyamán még számos, a gyártókapacitások és a nyersanyag szempontjából stratégiai jelentőségű termékcsoport ügyében történtek egyeztetések. Pokornyék nem zárták ki, hogy néhány tétel az első évben is szállítható lenne (pl. háromfázisú generátorok), a legtöbb azonban csak a második évtől jöhet csak számításba (többek között az olajkapcsolók is), de akadt olyan áru, amit korábban soha nem gyártottak Magyarországon, így szállítása biztosan nem lesz lehetséges 1946-ban sem (pl. vevőkészülék meteorológiai szolgálatra). Olyan tételeket sem tudtak ígérni, amelyeket a jelenlegi helyzetben belátható időn belül Magyarország nem lesz képes szállítani (így pl. acélcsöveket sem).10 Október végén további megbeszélésekre kerül sor, melyek középpontjában az október 3-án átnyújtott jugoszláv kívánságlista állt. November harmadikára külön tárgyalási napot iktattak be, ahol Magyarország megadhatta a lehetséges szolgáltatásokat és az azokra vonatkozó árajánlatokat. A jugoszláv fél kérésére erőltetett menetű tárgyalások zajlottak, mivel minél előbb meg kívánták ismerni a magyarok szállítási lehetőségeit, és ennek eredményétől tették függővé a további lépéseket. A megbeszélések légköre mindazonáltal barátságos volt, a jugoszláv bizottság meglehetősen előzékenynek mutatkozott és egyetlen magyar javaslatot sem utasított vissza azonnal. Hiányolták ugyanakkor az Iparügyi Minisztérium által állításuk szerint még hónapokkal korábban aláírt szénszállítási egyezmény betartását. Százezer tonna szén és 4000 tonna koksz szállításáról állapodtak meg, de úgy, hogy 1946. március elsejéig Magyarország csak napi 20 vagon szenet szállít majd. A magyar bizottság egyik tagjának véleménye szerint a jugoszlávok pontosan ismerték a magyar gazdaság helyzetét, és néhány termék esetében az alkudozások során megkísérelték zavarba hozni a magyar előadókat. Tévesen informálódtak ugyanakkor a szovjet jóvátételi egyezménnyel kapcsolatban, így az ipari és mezőgazdasági kapacitásokat is rosszul mérték fel. (A magas szovjet igények nem jelentették azt, hogy az ország ezeket teljesíteni is tudja.) Néhány megbeszélés egyébként kissé kaotikusra sikeredett: egyes kérdések megvitatásakor nem kevesebb, mint ötven fő zsúfolódott össze a tárgyalóteremben, a témát felvezető előadók gyakran késtek és sokszor nem voltak megfelelően felkészültek, a tömegben pedig nagy volt a hangzavar, ez pedig megnehezítette a tárgyalások menetének folyamatos követését és érthető módon feszültségeket is okozott. Technikai vonalon a magyar javaslat gépekkel és felszerelésekkel szerette volna kiváltani a nyersanyagok szállítását, melynek célja volt többek között „meggátolni komplett gyárberendezések szállítását és ezzel a jugoszláv ipar túlságos megerősödését előmozdítani." Úgy számoltak ugyanis, hogy a kisebb műszaki cikkek egyenkénti átadása kevésbé veszélyezteti a magyar ipar pozícióit azokon a területeken, ahol az nagyobb volumenű exportra volt képes.11 Jugoszláv részről felmerült egy javaslat, amely szerint a határ mentén 40.000 tonna cukorrépát vethetne el a magyar fél, a termést pedig jóvátétel gya10 Lista a Jugoszláviának szállítandó elektromos berendezésekről és alkatrészekről. Budapest, 1945. október 27. és 29. Aláírás nélküli, jelöletlen irat. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz. 11 Összefoglaló feljegyzés az október 29-31. között lefolyt magyar-jugoszláv jóvátételi tárgyalásokról. Jelöletlen irat. Budapest, 1945. november 2. MNL OL XXIX-L-l-m 27. doboz, 91-99. lap.
