Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Adel, Burg und Herrschaft an der "Grenze": Österreich und Böhmen (Ism: Balogh-László Emese) II/560
uralkodó építtetett, vagy ajándékozás révén egy nemes kapta meg a fa-föld szerkezetű erősségeikéit azzal a feltétellel, hogy kővárat épít új birtokára. A következő cikk szerzője Elisabeth Gruber, osztrák történész. Kutatási területe a középkori településtörténet. „Freistadt vára és városa a tartományurak, a nemesség és a polgárság között” címmel tartott előadást a 2011. évi konferencián. A város történetét csupán az írott források tükrében vizsgálta. Freistadtot a 13. században említik először az oklevelek, 1251-ben II. Premysl Ottokár kezére került. A város az osztrák hercegségek legfontosabb északi és déli kapcsolataival büszkélkedhetett. Itt ülésezett a tartományi bíróság, valamint a só- és vasbányászat tekintetében is fontos szerepet játszott. Rövid ideig pénzt is vertek itt. 1277-ben privilégiumait írásba foglalták, mely egyértelműen a várost lakó polgárságnak kedvezett. így a város szabad királyi város lett, míg a vár továbbra is a tartományurak alá tartozott, azonban karbantartási költségeit a város lakosainak kellett fizetnie, s ez állandó konfliktusforrásnak számított a tartomány és a város vezetése között. A hetedik tanulmány írója Rudolf Krajíc cseh régész. Kutatási területe a középkor, azon belül is a várak, főként a Tábor-régió régészete. A konferencián elhangzott előadásában Tábor várának történetét mutatta be a királyi hatalmi központ alapításától a huszita város erődítéseinek kiépítéséig. A tanulmányban először az írott, majd a régészeti források eredményeit ismertette. Bemutatta a vár elhelyezkedését, a vár feltárásának történetét, köztük a legújabb régészeti feltárások eredményeit. A Tábor-régión belül négy településsel (Chynov, Bechyné Sezimovo Ústí és Tabor) behatóbban is foglalkozott. Chynov és Bechyné kiemelt fontosságú települések voltak, hiszen már a 9. században léteztek, s korán uralkodói központnak számítottak a szerző szerint. Ezt követően, a 13. században Sezimovo Ustí vált fontos gazdasági központtá. Valószínűleg 1268 után, II. Premysl Ottokár hatására Táborban valóban uralkodói központ létesült. A területen már több mint negyven éve folyó ásatások eredményei alapján a régió két hullámban népesült be a 13. században, azonban az uralkodó halála (1278) után már nem töltött be központi funkciót. Az 1370-es években a tábori vár és a hozzá tartozó területek a Sezimovo Ustit is birtokló család kezébe kerültek. 1420-ig nem történt itt jelentősebb betelepülés - ezt a kutató írott és régészeti forrásokkal is alá tudta támasztani. Ekkor erődítették meg újra a várat, melyet csak 1452-ben kellett a huszitáknak feladniuk. A nyolcadik cikk szerzője Robert Novotny, cseh történész. Fő kutatási területe a középkori nemesség és a huszita háborúk. Jelen tanulmányban a Rosenberger-család és a dél-csehországi nemesség történetén keresztül mutatta be a nemesi várak szerepét. A 12. században a Witigonok — cseh területen élő bajor eredetű nemzetség, melynek tagjai a passaui püspökség szövetségesei is voltak — megkezdték saját birodalmuk kiépítését. Ezt a Premysl-család tagjai nem hagyhatták figyelmen kívül, hiszen ellenfeleik osztrák és bajor nemesi családokkal is rokonságban álltak. A Witigonok megerősítették a jelenlétüket többek között a Mühlviertel területén is. Mivel II. Premysl Ottokár uralkodása végén a cseh nemességgel sem ápolt jó viszonyt, a Witigonok — főként a Rosenberger-ág — megerősödtek. A nemesi családok várakat kezdtek építeni, de nem gazdasági vagy katonai fontosságú helyekre, hanem a politikai ellenfeleik váraitól, birtokaitól nem messze, hogy ezzel is demonstrálják a család hatalmát. A 13. század második felére így kialakult a várak hálózata, mely lehetővé tette a vidék ellenőrzését. A király hatalma így látszólag meggyengült a területen. A Rosenbergek jó viszonyt ápoltak az egy-egy várral rendelkező nemesekkel, akik feltehetően lekötelezettjeik is voltak. Ennek bizonyítéka, hogy 1412-ben bekövetkezett halála után Heinrich von Rosenberg végrendeletében 24 olyan várgrófot említ, akiknek garantálja, hogy utódai teljesítik az általa a várgrófok felé vállalt kötelezettségeket. Novotny kutatásai alapján a várak adminisztrációs központként, hálózatuk pedig kiváló kommunikációs csatornaként is szolgált. Azonban a 15. század második felére a Rosenbergek és vazallusaik kapcsolata meggyengült, mivel az előbbiek nem álltak a husziták oldalára, s ez lassan a család hanyatlását is magával hozta. A tűzfegyverek elterjedésével a várak védelmi szerepe is csökkent. A városok kerültek előtérbe, hiszen egyrészt háború esetén nagyobb tömeget tudtak befogadni, másrészt — Novotny véleménye szerint — könnyebben elő tudták teremteni egy-egy erődítési munkálat költségeit, mint a nemesi családok. A kilencedik tanulmány szerzője Zlata Gersdorfová, cseh régész, fő kutatási területe a középkor, illetve a középkori csehországi várak, erősségek. A tanulmánykötetben Krummau (Cesky Krumlov) várának kialakulásáról, valamint a várak hatalmat szimbolizáló és kultúrtranszfer szerepéről számolt be. Krummau vára Csehországban a prágai után a második legnagyobb erősség. Mivel a vár és a város története szorosan összekapcsolódik, a szerző sem kívánt kizárólag a várral TÖRTÉNETI IRODALOM 563
