Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Adel, Burg und Herrschaft an der "Grenze": Österreich und Böhmen (Ism: Balogh-László Emese) II/560
foglalkozni előadásában. A korai időszakkal kapcsolatban kevés írott forrás maradt fenn, így a régészeti és építéstörténeti megfigyelésekre és jelenségekre kellett hagyatkozni annak értékelése során. Az eddigi kutatások alapján a vár „Hrádek” nevű részét tartották a legkorábbinak. Azonban 2009-ben dendrokronológiai vizsgálatokat végeztek az épületrész faszerkezetein, s kiderült, azok mintegy hatvan évvel fiatalabbak, mint eddig feltételezték a korai palota és a torony tipológiai elemzése alapján. Gersdorfová az eddigi régészeti, történeti, építészeti és dendrokronológiai eredményekre támaszkodva kísérelte meg elkülöníteni a vár legkorábbi részét, illetve rekonstruálni az épület építéstörténetét. Ezek szerint a felsővár a legkorábbi. Gersdorfová a dendrokronológiai vizsgálatok elvégzése előtt három elméletet vizsgált meg. Az első tipológiai alapon keltezte a várat, s e szerint a „Hrádek” nevű rész a legfiatalabb, a második szerint osztrák előképek alapján épült a vár, s a felsővár a legkorábbi, a harmadik elmélet szerint pedig a felsővár és a „Hrádek” négyszögletes tornyai egykorúak. Van egy negyedik elmélet is, melyet kevéssé tartott valószínűnek a kutató, még pedig hogy a vár legkorábbi része a folyó másik partján, a mostani városközpont alatt található. Gersdorfová mindegyik elméletet alaposan megvizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján még mindig nem tudjuk pontosan, hol volt Krummau urainak legkorábbi székhelye. A kötet tizedik fejezetének szerzői Tomás Durdík és Petr Chotébor. Durdík régész volt, fő kutatási területeként a középkor, azon belül is Csehország várai jelölhetők meg. Chotébor szintén középkorral foglalkozó építész, fő kutatási területe a várak, erősségek. Közös tanulmányuk címe „Erősségek és kisméretű várak, mint a kisnemesség székhelyei Csehországban”. A tanulmány bevezetőjében a szerzőpáros tisztázta, mit is ért pontosan erősség alatt. Felhívták a figyelmet az írott források problémáira, hogy sokszor várként és erősségként is említik ugyanazt az épületet. A probléma, hogy a tipikus cseh nemesi vár maga sem pontosan meghatározható, s formai megjelenése akár koronként és területenként is változhat. A cseh nemesi vár a szerzők szerint multifunkcionális építmény volt, nem csak lakás céljaira használták, hanem a gazdasági élet színtereként is szolgált, s végül reprezentációs szerepet is betöltött. A tanulmány második részében részletesen bemutatásra kerültek az egyes erősség-típusok, az erődítések jellegzetes elemei, konkrét példákkal illusztrálva. A tizenegyedik fejezet írója Michael Rykl cseh kutató, fő kutatási területe a középkori építészet. A konferencián két 1490 körül emelt dél-csehországi nemesi erődítésről és ezek építéstörténetéről tartotta meg előadását. A két szóban forgó, egykorú, de egymástól teljesen eltérő kialakítású épület Sudkűv Dűl és Cuknstejn, melyek 16. századi átépítései sem mutatnak egymással hasonlóságot. Rykl jelen tanulmányban nem kívánt az írott forrásokkal foglalkozni, csupán épületkutatási megfigyelésekre hagyatkozott, mivel az első forráscsoportot az e témában korábban már megjelentett publikációk részletesen feldolgozták. Rykl az épületek belső térelrendezését vizsgálta, s ezt hasonlította össze más csehországi nemesi székhelyekkel és városházákkal. A szerző alapvetően az épületkutatásban látta az eszközt az erősségek szerepének újraértelmezéséhez. Elmélete szerint az „építészeti nyomok” — így a terek és ablakok nagysága, fűthetőség, fekvés, a tér nagysága, stb. — segítségével meg lehet határozni az egykori funkciót. Sudkűv Dűl esetében a kutatások egy újabb, a pincében történt régészeti feltárás kivételével a még álló falak, épületrészek újraértelmezésével foglalkoznak, Cuknstejnben azonban a bontási munkálatok tették lehetővé az újabb építészettörténeti megfigyeléseket. A tanulmányban külön mutatta be a két erősséget, helyzetét, fekvését, jelenlegi állapotát, s külön-külön foglalkozott az egyes, jól elkülöníthető építési periódusokkal, melyeket gazdag képanyaggal illusztrált, majd külön-külön foglalta össze az ily módon megszerzett ismereteket. Sudkűv Dűl esetében két építési fázisról beszélhetünk, azonban nem állíthatjuk, hogy valaha reprezentációs szerepet töltött volna he, inkább mindig gazdasági funkciója lehetett. Rykl emellett feltételezte, hogy a tulajdonosok szerényebb igényei miatt nem jelentek meg itt a későbbi építési periódusban sem a reneszánsz építészeti jegyek. Cuknstejnben négy építési fázist tudott a szerző elkülöníteni. A későbbi fázisok esetében itt meghatározható volt, hogy az épület már reprezentációs szerepet is betöltött a lakófunkció mellett. Rykl szerint mindkét esetben megfigyelhető, hogy az építkezéseket mennyire befolyásolták a gazdasági és társadalmi körülmények. A tizenkettedik cikk szerzőpárosa Vilém Knoll és Tomás Karel. Knoll cseh történész, fő kutatási területe a kora újkori jogtörténet. Karel cseh régész, kutatási területe a középkori erődítések, várak. Előadásukat „Várak Csehország és a Birodalom között. Az egerlandi nemesi székhelyek korábbi horizontjának újabb értékelése” címmel tartották. Az Egerlandnak nevezett terület jelenleg Csehország és Németország határán található, történeti fejlődése a cseh területekhez ké-564 TÖRTÉNETI IRODALOM
