Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon Mester Aquinói Szent Tamást? II/427
432 MOLNÁR PETER közhelyek, amelyek teljes összhangban vannak az ex officio képviselet elvével, vagyis azzal, hogy az elöljáró (legyen az király vagy földesúr) felhatalmazás nélkül is „képviseli” alárendeltjeit.19 A c.) pontban szereplő állítást bizonyítandó Váczy Tamás két kifejezését használja: a budapesti professzor szerint a hatalomátruházáskor a libera multitudo állapotát a multitudo non libera helyzete váltotta fel.20 Azon túl, hogy ez az állítás Váczy gondolatmenetén belül is problematikus (Ha a multitudo immár nem szabad, akkor milyen jogon vehetné vissza a hatalmat?), ráadásul egy tamási szöveghely teljesen önkényes értelmezését adja. A párizsi magiszter a Summa theologiae adott quaestiójában az uralkodói törvény és a szokásjog kapcsolatát tárgyalva különbözteti meg a multitudo két fajtáját, melyek létét saját jelenkora egyaránt legitim lehetőségeinek tartja.21 Szó nincs tehát itt egymást követő korszakokról! A főhatalmat megalapító szerződés hiányát nem valamiféle eltörölhetetlen „népszuverenitás” magyarázza Tamásnál (mint azt Váczy írja), hanem az az elgondolás, mely szerint a kormányzat az ember nembeli adottsága, így mindig — már a Paradicsomkertben is — számolhatunk valamely elöljárói hatalom meglétével.22 E helyen nem kívánunk foglalkozni azzal, hogy Váczy Péter Kézai-értelmezése mennyire volt helytálló.23 Hivatkozása Aquinói Szent Tamás nézeteire, illetve az utóbbiak Kézaira gyakorolt hatásáról kialakított tézise azonban — az általa felhozott bizonyítékokat figyelembe véve — tarthatatlan. Külön gondot jelent, hogy 1933-as tanulmánya honosította meg a hazai középkorászatban azt a tételt, mely szerint a középkorban kialakult volna a „népfelség” elve. Váczy persze e kérdésben csak követte az általa hivatkozott szerzők álláspontját, akik VII. Gergely elzászi klerikus híve, Lautenbachi Manegold mester Liber ad Gebehardum 19 Molnár P.\ Saint Thomas d’Aquin i. m. 91. o., 98. j. (Idézett tamási szövegek: Quaestiones de quolibet VIII, 4, 2; Summa theologiae IIa IIae 68, 4, resp. ad 2.) Csak hogy egy magyarul is hozzáférhető fontos szöveget említsünk: az uralkodót persona publicának nevezte már 1159 táján Salisburyi János is, aki még nem számolt az intézményes hatalommegosztás lehetőségével. Lásd John of Salisbury : Policraticus. Az udvaroncok hiábavalóságairól és a filozófusok nyomdokairól. Ford. Somfai Anna. (Mesteriskola.) Budapest 1999. 56. és 59. Salisburyi János és Aquinói Szent Tamás (az utóbbi csak „hagyományos” gondolatmeneteiben) az uralkodói főhatalom magyarázatának ugyanazon, a 12. század jogi tudományosságából eredő tradíciójához sorolható, mely az uralkodókkal szemben már korábban megfogalmazott erkölcsi elvárásokon túl, az immanens jogrend működésének a főhatalom számára is fontos biztosítására hivatkozva tanácsolta el az uralkodókat az önkényes kormányzástól. Ennek a gondolatrendszernek a mesteri bemutatása (egymással egyébként filológiai kapcsolatban nem álló, de egyaránt minőségi szövegek elemzésével): Ernst H. Kantorowicz: The King’s Two Bodies. A Study in Western Mediaeval Political Theology. Princeton 1957. 87-143. („The Law-Centered Kingship.”) 20 Váczy P: A népfelség elvének magyar hirdetője i. m. 558. 21 Summa theologiae Ia IIae 97, 2, resp. ad 3. Vö. Molnár P.: Saint Thomas d’Aquin i. m. 90-91. o. és 94. j. 22 Molnár Péter: Az arisztotelészi politikai alapelvek recepciójának viszontagságos kezdetei a középkori Nyugaton: a kormányzat természetszerű jellege. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. (Monumenta Historica Budapestiensia XTV) Szerk. Erdei Györgyi - Nagy Balázs. Budapest 2004. 171-188. (főleg: 177-178.) Váczy helyesen látja tehát, hogy Tamás szerint az uralkodói hatalmat nem valamiféle „alapszerződés” (Váczy P: A népfelség elvének magyar hirdetője i. m. 558.) hozta létre, azonban nem szerencsés azt írnia, hogy „Szent Tamás a hatalom átruházását a nép képviselőire, vagyis a fejedelmekre történeti mozzanatokból magyarázza és nem a pactum jogi képletével” (uo.). A Domonkos-rendi magiszter ugyanis két ízben is említést tett életművében a populus és az egyes uralkodók közötti pactumról (az uralkodók hatáskörét rögzítő — esetleg hallgatólagos — megállapodás értelmében): Expositio et Lectura super Epistolam Pauli ad Romanos 10, 1; De regno ad regem Cypri I, 6. Vö. Molnár P.: Saint Thomas d’Aquin i. m. 87. és 90. 23 Tisztázta azt már mindenekelőtt: Gerics J.: Adalékok i. m. 107-109.; Szűcs -/.: Társadalomelmélet, in: Uő: Nemzet és történelem i. m. 460-461.
