Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 413 bírói úton lefogatta, és megparancsolta a város tanácsának fejük és szemük elvesztésének terhe alatt, hogy a városba küldött emberének adják át Péter ott elhelyezett ezüstneműit és más értékes tárgyát.158 Aligha kétséges, hogy a másnapi kivégzés igen kellemetlenül érintette a felbujtással vádolt nádort, aki saját politikai érdekei kedvéért nyilván „levette a kezét” a Bajmócot neki közvetve átjátszó Pokiról. Corvin számára azonban elégtételt jelentett az ítélet: Gyulai az országgyűlés után visszatért Zágrábba, ahol jelentette a hercegnek az ügy sikeres lezárását. A herceg jutalomból neki is adományozta a Körös megyei Dobóc birtokot, kiemelve, hogy familiárisa „az előző napokban saját súlyos költségén végigvitte és a lehető legjobb eredménnyel lezárta az ellenségünk, az ellenünk összeesküvő és Bajmóc várat eláruló Poki Péter ellen a király úr, a főpapok és a bárók meg az ország egész közönsége előtt zajló perünket”.159 Bajmóc Szklabinya Likava Árva Összesen Birtokos 1494-ben és Szapolyai Corvin Corvin Corvin portaszám 953 308 443 248 1952 Birtokos 1495-ben és Szapolyai Szapolyai Szapolyai Szapolyai portaszám 971 310 426 288 1995 A liptói hercegség váruradalmainak birtokviszonya 1494-1495-ben Noha az országgyűlés alatt a nádor immár a királlyal is elismertette árvái és likavai jogigényét, a két vár változatlanul nem került a kezelésébe, hiszen azokban ezt követően is Corvin János familiárisait találjuk. Igaz, adataink szórványosak: a herceg 1495. február 2-án felmentette árvái várnagyait, Benkovic Gergelyt és Horvát Andrást,160 és a következő adatunk itteni tisztségviselőről csak az év végéről van, aki viszont — Balassa Ferenc személyében — egyértelműen Corvin familiárisa volt.161 Látszólag előbbi kijelentésünk ellen szól az, hogy a királyi számadáskönyv adószedési adatai szerint 1495 nyarán a két vár a nádor birtokában volt (lásd a táblázatot). Ez azonban annak volt a következménye, hogy az uralkodó elismerte itteni birtoklását, következésképpen az uradalmak területéről beszedett egyforintos adót a nádor — hiába Corvin emberei ültek a várakban — tarthatta meg. Jelenlegi tudásunk szerint természetesen nem elképzelhető az, hogy néhány hónapra a nádor átvette a várakat, sem az, hogy utána Corvin erővel foglalta vissza azokat. Sokkalta inkább azt feltételezhetjük, hogy az 1495. február óta a dalmát-horvát-szlavón bánságot summatur penamque commissi tradimenti solvat, ad mamis iudiciarias est assignatus —- DF 233 424. 158 1495. jún. 15.: DF 204 033. (Kiadása: Sopron szabad királyi város története I/1-II/6. Szerk. Házi Jenő. Sopron 1921-1943. 1/6. 142-143.) 159 1495. júl. 2. Zágráb: nobis hiis diebus paucis elapsis propriis et gravibus suis pecuniis contra et adversus Petrum Poky coniuratorem, emulum et traditorem castri nostri Baymocz in presentiis domino nostro[!] regis ac dominorum prelatorum et baronum et universitatis totius regni Hungarie perficere et ad optimum fínem deducere habuit [sc. causam] — DL 49 471. 160 1495. febr. 2. Gyula: DL 105 310. 161 L. az alábbiakat.
