Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
408 NEUMANN TIBOR sal és más urakkal már meg is állapodtak, azaz vélhetően hatalmuk védelmében ligát hoztak létre.130 Ennek az ellenzéknek lehetett a vezetője — Bátori István országbíró 1493. júniusi halálát követően bizonyosan — Szapolyai nádor, aki mellé Újlaki és minden bizonnyal Kinizsi Pál főkapitány is felsorakozott. Mikor tehát Corvin János az 1494. júliusi oklevélben azt hangsúlyozta, hogy inkább a nádor által biztosított védelemre vágyik, semmint támadására, akkor valójában ehhez a főúri klikkhez kívánt közeledni. Ezek után egyáltalán nem tekinthető csodálatosnak, hogy a nádorral folyó, Kinizsi által irányított tárgyalások közepette a Túzok Zágráb megyei támadásának kivédéséhez Kinizsi és Újlaki, valamint szövetségeseik biztosítottak katonai erőt.131 1494 novemberében tehát, Kinizsi Pál halálát követően a király és a vele tartó főpapi-főúri csoport, élén Bakóccal és Ernuszttal, egy hirtelen támadt hatalmi űrt használt ki ellenfeleik meggyengítésére. Újlaki Lőrinc elveszítette a Kinizsi és hadereje biztosította addigi támogatást, másik szövetségese, a nádor pedig az udvar várakozásainak megfelelően a távoli Trencsénből nem siethetett a segítségére. Nem lehet ugyanakkor eléggé hangsúlyozni, hogy az Újlaki elleni támadás jól irányzott csapás volt a nádorra is, aki így politikailag teljesen elszigetelődött. Bár a királyi udvar óvatosságból olykor kémeket küldött nem csak Újlakihoz, hanem Szapolyaihoz is,132 valójában inkább a nádornak volt mitől tartania. Nem tehette meg, hogy fegyveresen segítse legfőbb szövetségesét és így fellázadjon az uralkodó ellen, már csak azért sem, mert joggal tarthatott attól, hogy Ulászló testvére, a lengyel király hátba támadja észak-magyarországi birtokait. Bonfmi értesülése szerint a nádor Újlaki megkeresésére bölcsen azt válaszolta, hogy ő öreg és betegségtől meggyötört ember, akit minden irányból veszélyek fenyegetnek, ezért nem tud a herceg megsegítésére menni csapataival, de megígérte, hogy tekintélyével közbenjár a hercegért az uralkodónál. A nádor Bácsra küldött követsége azonban nem érte el a kívánt hatást, sőt hangvételével — a történetíró szerint a nádor burkoltan zsarnoksággal vádolta Ulászlót — csak még jobban felingerelte a királyt.133 A nádor elszigetelt helyzetét kiválóan mutatja 1494. december 10-én visegrádi várnagyához és egyben komájához, Debrentei Himfi Imréhez írott levele. Ebben többek között közli emberével, hogy bár szeretne vele találkozni, inkább sürgősen menjen szolgálati helyére, Visegrádra, mert az egri püspök — Bakóc Tamás főkancellár, Szapolyaival együtt koronaőr és így a visegrádi vár őrzője — arra gyanakszik, hogy ő távollétében ki akarja zárni a püspököt a várból. 0 ilyet sosem tenne, mert nem kívánja becsületét bemocskolni. „Ehhez já130 Az események részleteit 1. Horváth R. - Neumann T.: Ecsedi Bátori István i. m. 124-125. 131 A politikai helyzetet mindenképpen árnyalja Kishorvát, Székely és társaik Miksa királlyal fennálló kapcsolata, amelyre itt nem térhetünk ki. 132 Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. 43. (több alkalom dátum nélkül), 70. (1495. febr. 28.), vö. Fedeles T: A király és a lázadó herceg i. m. 43. — 1494 karácsonya körül Bakóc püspöki székhelyéről, Egerből kémet küldtek „Kassa és Sáros felé a nádorral kapcsolatban” (versus Cassoviam, Saaros etc. super pallatino), valamint Trencsénbe is: Bakócs-codex vagy Bakócs Tamás egri püspök udvartartási számadó-könyve 1493-6 évekről. (Közli: Kandra Kabos.) In: Adatok az egri egyházmegye történelméhez II. kötet. Szerk. Kandra Kabos. Eger 1887. 414. 133 Bonfmi V/IV/141-155.
