Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért) II/387
SZAPOLYAI ISTVÁN ÉS CORVIN JÁNOS HARCA A LIPTÓI HERCEGSÉGÉRT 409 rul még hozzá az is — írja aztán a nádor hogy atyafiunkat, a méltóságos Lőrinc herceget erősen sanyargatják és várait ostrom alá vették, ami egyszersmind a mi sanyargatásunk is. Ezen okokból akár valami szégyenletes dolog is történhet Visegrád várában.”134 Következésképpen a nádor tartott attól, hogy a király és környezete őt is ellenségnek nyilvánítja majd, sőt talán a harcoknak a Délvidékről a Dunántúlra áthelyeződésével (1495 eleje) még annak is fennállt a veszélye, hogy a királyi hadigépezet Újlaki után az ő várai ellen fordul. Ennek lehetett a jele az is, hogy Szapolyai január elején megerősítette várai őrségét, amiről a Veszprém megyei Pápa esetében rendelkezünk bizonyítékkal.135 Talán emiatt terjedt el az a hír, hogy a nádor az ausztriai határnál sereget gyűjtő Lőrinc herceg megsegítésére készülődik, noha a legtöbbek nem hitték el, hogy a körmönfont nádor — látva, hogy „szemből és hátulról” mindenhol királyi csapatok állomásoznak — valóban a veszett ügy védelmére siet.136 Biztonság kedvéért azért az uralkodó 1495. január 20-án megparancsolta a Felső Részek valamennyi megyéjének, hogy semmiképpen ne csatlakozzanak seregeikkel a nádorhoz és ne is szálljanak hadba.137 Márciusra az Újlaki Lőrinc elleni hadjárat lezárult, a herceg a hónap végén Pécsett kereste fel Ulászló királyt, aki kegyelemben részesítette,138 de délvidéki birtokait — amelyből a király ekkor alakította ki az újlaki bánságot — még néhány évig nem adta vissza neki,139 helyette évi kétezer forint évjáradékot biztosított a számára, ami azonban elég nagy késedelemmel és kis részletekben csörgedezett a herceg tárcájába.140 Megfosztva birtokai zömétől, a herceg nem lehetett már oly értékes politikai szövetséges, mint korábban. Ezt tetézte az is, hogy az 1495 februárjában a szlavón és horvát rendeknek tartott verőcei gyűlésen az uralkodó új bánt nevezett ki, a 22 éves Corvin János herceg személyében, aki a bánságért cserében lemondott a király által régóta kárhoztatott szlavón hercegi címről.141 Várható volt, hogy a báni kinevezés és az ezzel járó tekintélynövekedés a liptói hercegség még mindig lezáratlan ügyére is befolyást gyakorol majd. A nádornak így az elszigeteltségből ki kellett törnie, és meg kellett egyeznie a hatalmát a sikeres hadjárattal igazoló és ellenzékét elfojtó királlyal. Kibékülés és bosszú Szapolyai és II. Ulászló közeledésére 1495 májusában került sor, azon a budai országgyűlésen, amelyet a fővárosba 13 hónap után visszatérő király hí134 1494. dec. 10.: Szapolyai okit. I. 216. — Itt jegyzem meg, hogy dec. 8-án Bakóc utasítására Egerből követ indult Trencsénbe a nádorhoz: Kandra K.\ Bakócs-codex i. m. 413. 135 1494. febr. 23.: Szapolyai okit. I. 218-219. 136 Bonfini V/V/2. 137 Engel, J. Chr.\ Geschichte i. m. 104. 138 Fedeles T.: A király és a lázadó herceg i. m. 124-128. 139 Uo. 133-134. 140 Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. 165. (Jellemzően ekkor csak 297 forintot kapott meg.) 141 Schönherr GyCorvin i. m. 214. (Eszerint a hivatalos kinevezésre már Pécsett kerülhetett sor, nyilván azért, mert Corvin csak itt kereste fel a királyt, a verőcei gyűlésen nem volt jelen, márc. 4-én még Gyuláról keltezett: DL 33 033.)
